Bálint túrázik hírlevél #28

A jövő városai V. - lépések a városklíma felé

A jövő városai sorozat számaiban feldolgoztam a városi kerékpáros közlekedés egészségügyi hatásait, a tömegközlekedés és a kerékpározás fúzióját, az autózás városi térre gyakorolt hatását és annak modern urbanisztikai módszerekkel történő újrafelhasználását, plusz a városklíma alapjait.

Vágjunk is bele a legfrissebbe, most a városban és helyi léptékben megtehető intézkedésekről, módszerekről lesz szó.
A téma egyébként önmagában roppant szövevényes és szerteágazó. Urbanisztika mellett behozhatnánk a környezet-, az energetika-, a lak(hat)ás- és a közlekedéspolitikát, építészetet illetve még számos társadalomtudományt is a számot végtelen hosszúra dagasztva.

Lelkes laikusként célom most is elsősorban a saját pillanatnyi (értsd, hónapok óta tartó) érdeklődésem kiszolgálása és a téma iránt hasonlóan kíváncsiak megsegítése és titkon talán a változás magjainak elültetése.

Jó olvasást.

tl;dr

Elengedve a teljes képet, a városi szintű megoldások az emberiség okozta felmelegedés hatásainak helyi csökkentésére a következők: az átszellőzési folyósok tisztán tartásának biztosítása, a zöld és kék felületek tetemes növelése, a városszerkezet decentralizálása (15 percesítése), a közlekedési infrastruktúra drasztikus átgondolása (gyalogos és kerékpáros forgalom javára, tömegközlekedéssel kombinálva), terek visszaadása az embereknek (autóutak, parkolók felszámolása, zöldítése stb.), épületek passzív(abb) kondicionálása.

Zöld megoldások

Bécsiben olyannyira felismerték az erdő- és zöldterületek1 fontosságát, hogy beleírták a tavaly elfogadott városkoncepcióba is. “[…] elengedhetetlenek a biodiverzitás megőrzéséhez, a levegő tisztaságához, a városi klíma mérsékléséhez, a vízszabályozás egyensúlyához, emellett természetes árnyékolóként szolgálnak”, mindemellett kiveszik részüket a zajvédelemből, sőt lombozatukkal kiszűrik a káros sugárzások szignifikáns részét is.

Ennek megfelelően a zöldterületek arányának megtartásában és növelésében egyébként osztrák főváros ismét példamutató, hivatalos adatok szerint a település területének több, mint fele (!) zöld (Budapestnél ez nagyságrendileg 25 százalék).

A fenti példa frappáns definícióval adja át az nyilvánvalót, de mit is jelent ez a mindennapjainkra vetítve? A mai számban a természet városklímában történő lehetséges alkalmazásait és mikéntjeit ismertetem.

Zöldségek és a hőmenedzselés

A beépített területek hősziget-hatásának ellentéte a parkok által generált hűvös sziget. A számottevő eredményhez a park vízszintes kiterjedésének jellemzően (legkevesebb) 60-80 méternek kell lennie, a parki szellő hűtő hatása a park nagyságrendileg a zöldterület szélességével megegyező távolságon belül érvényesül.

Magától értetődően számít a növényzet összetétele. A gyepterületek aránylag gyorsan melegednek és hűlnek le, azonban hűsítő hatásuk relatív csekély a ligetes, illetve fás (ami ebben a kontextusban 60 százalék feletti lombkorona-borítottságot jelent) területekhez képest, egészen egyszerűen mivel utóbbiak nem engedik felhevülni a felszínt.
Számít a fák faja is, méghozzá főleg azok szárazság- és légszennyezéstűrése, de témánk szempontjából terebélyességük is; városklímát legjobban a sok oldalágat növesztő, őshonos fajok segítik. Nincs ez másként a lágyszárúaknál sem; a rövidre vágott zöld gyepekkel ellentétben a szabadon nőni hagyott méhlegelők, vadabb, évelősökkel teli virágágyások fenntartása kevesebb munkát, öntözésre szolgáló ivóvizet igényel, miközben életet hoznak a városba, több csapadékot tartanak vissza és jobb a hűtőhatásuk is.

Forrás: 444 - Nem az a fontos, hogy egy növényből kerek vagy szögletes formákat gyártsunk le a parkokba — A díszfű, az apró, fehér szirmú gyertyavirág és a sötétlila színű díszlevelű bazsalikom is évelő.

Szakértők parkokban egyébként legalább 40, míg egyéb közterekre 25-30 százalékos fásítást javasolnak. Ideális esetben ezt követnénk mindenütt, de - hogy ne csak hatalmas parkokban gondolkodjunk - nézzünk meg néhány kisebb lépést, zöldítést egykori parkolók helyén a francia fővárosban:

Forrás: Tim Mc Inerney - twitter illetve a második fotóé — Párizsi utcaképek

A növények hűtőhatását azonban nem csak talajszinten és még csak nem is függőlegesen képesek érvényesíteni. Ismét az osztrák fővárossal példálózva, Bécsben (bizonyos kivételektől eltekintve) rendeleti alapon az újonnan tervezett és kivitelezett bármilyen rendű és rangú épületek homlokzatának ötödét növénnyel kell borítani (önkormányzati anyagi támogatással).

Forrás: Qubit - Bécs a térképen csak 250 kilométerre, élhetőség szempontjából viszont fényévekre van Budapesttől

A terek zöldfalas kihasználása nem korlátozódik homlokzatokra; a növényes támfalak, térfalak, lugasok, pergolák is idetartoznak. Ha utánaolvasunk milyen hatásuk van a mikroklímára, máris értelmet nyer miért érdemes “zölddel” bevonni épületeinket. A különböző növények levelük méretétől, érdességétől és helyi viszonyoktól függően a globális sugárzás csak 5-30 százalékát eresztik át az alattuk lévő felületre (a többit visszaverik, fotoszintézisre használják stb).
Ráadásul a felvett vízmennyiség pusztán 1-2 százalékát (!) hasznosítják saját céljaikra, a többit elpárologtatják, környezetüket hűtve. (Viszonyítási alapnak, magyar felmérések alapján egynyári növényekből felépülő zöldhomlokzat a naptári nyár három hónapja alatt akár 250–350 liter víz/négyzetméter párologtatási kapacitással rendelkezhet. 100-200 négyzetméteres terület esetén ez környezetében 3-4 fokkal hidegebb mikroklímát okoz.) Mivel a zöldhomlokzatok az épülettel párhuzamosan fejtik ki e hűtő hatásukat képesek légmozgást is kreálni.

(Akit mélyebben érdekel a téma, ajánlom a témát minden oldalról körbejáró, a Budapest Főváros Önkormányzata által kiadott Zöldhomlokzatok című tanulmányt.)

Forrás: Qubit - Budapest nem mediterrán városnak épült, de attól még túlélhetné az éghajlatváltozást

Visszatérve a vízszintre, szerintem sokunknak fejében léteznek képként az északi vidékek gyeptetejű házai. A skandinávok ősei nem csináltak hülyeséget, mivel a módszer olyannyira bevált, hogy ez a növényekkel kombinált födémmegoldás manapság is létezik. A lapos tetőre kihelyezett cserepes növények serege - ugyan rendelkezik jótékony hatással - építészeti szempontból nem minősül zöldtetőnek.
Utóbbinál a föld- és növénytakaró kombinációja a szigetelés és födémszerkezet részeként funkcionál, hiszen kitűnő hőkiegyenlítő tulajdonságokkal rendelkezik - mint nyílt vizek; nyáron hűt, télen fűt.
5-10 centi mély ültetőközeg esetén minimális gondozást igénylő, emberi tartózkodásra nem alkalmas extenzív, míg 30 centi felett nagyobb beruházást igénylő, kvázi kertként működő intenzív zöldtetőkről beszélünk.

Városi vizek

A mesterséges burkolatoknak a termodinamikai tulajdonságaik mellett egyéb hátrányaik is vannak. Vízzáró tulajdonságuk például közlekedés szempontjából ugyan előnyös, cserébe a felület vízvisszatartó ereje csekély, míg lefolyásuk és annak sebessége (felszínre hulló csapadék lefolyó csapadék aránya) magas (pdf).

  • aszfaltburkolat 85−95

  • bitumennel kiöntött kockakő 80−85

  • kockakő bitumen kiöntés nélkül 50−70

  • faragott terméskő burkolat 40−50

  • kavicsolt, v. mechanikailag stabilizált út 15−30

  • rét 15−30

  • szántó 8−20

  • erdő 3−10

  • park 5-10

  • (ugyan az eredeti forrásban nem szerepel, idesorolnám a háztetőket is, melyek jó esetben teljesen vízzáróak)

Műutak esetén tehát a víz szignifikáns hányada veszendőbe megy; például nem hasznosul növényeket ellátó öntözővízként, lakhelyünket párolgással hűtő vízként stb, hanem egyből a csatornákba és végül folyókba kerül. Ráadásul ezek a burkolatok kiszámíthatatlanabbá és végletesebbé teszik az érintett városi vízfolyások vízjárását, tovább gerjesztve a szélsőséges időjárás hatásait.
A csúcsra járatott csatorna rendszer (a klímakatasztrófa miatt egyre gyakoribb) felhőszakadásokkal még kevésbé birkózóik meg. Ebben az esetben a víz árasztani, rombolni is képes. A fővárosiak már tudják, hogy a robbanásszerű esőzések esetén mely városrészeket kerüljék el.

Forrás: XIII. Kerületi Önkormányzat - Elkezdődtek a Béke téri csatorna kivitelezési munkái (

Nem állítom, hogy többi városi parkkal, méhlegelőkkel vagy kavicsolt (???) autóutakkal megelőzhetőek lettek volna a mostani európai illetve egyesült államokbeli áradások, de segítene az “átlagos” esők jobb felhasználásában; öntözés csökkentésében, a város hőháztartásának menedzselésével vagy akár a fenti fotón is látható kárhelyzetek elkerülésében.

A nyílt vízfelületek élő vagy épített formában is megjelennek urbanikus körülmények közt. A városokat átszelő folyók, tavak kitűnő átszellőzési folyosókként viselkednek, beszívva a külterek hűvösebb és rendszerint tisztább levegőjét is. Törekednünk kell e folyosók tisztán tartására; légszennyezéstől (jellemzően közúti forgalom) és a külterek, partok beépítésétől is. Utóbbi a legrosszabb hatást a magas épületek jelentik, de a sűrű erdősávok sem megfelelőek, gyepes-ligetes zöldterületek akadályozzák legkevésbé a frissítő hatást.
A vízpárolgás jótékony hatása hűti és nedvesebbé teszi a lakhelyeink szárazabb levegőjét, valamint talajvízszint-emelő hatásuk pozitívan kompenzálja a városi felületek szegényes talajnedvességét és talajvízszintjét.

Levegőminőség

Átszellőztetésen és forgalom csökkentésén túl ismét a növények lehetnek a legjobb barátaink a szennyezőanyagok megkötésében, semlegesítésében és még oxigént is adnak.
Ezzel a képességgel sokszor csak a fákat ruházzuk fel - noha a fajok tisztítási képessége közt is találhatóak eltérések -, noha a lágyszárúak is ügyesek ebben. A fák saját testükben kötik le a szén-dioxid javát és mérlegük “csak” növekedésük alatt pozitív, ezzel szemben a lágyszárúak folyamatosan a maguk alatt hízó humuszrétegben teszik ugyanezt. Ne feledkezzünk meg a sokat emlegetett zöldhomlokzatról se, például egy 10-15 centiméter mély borostyánfal négyzetmétere évente 1,7 kg oxigént termel és 2,4 kiló szén-dioxidot köt meg.

— Folytatása következik —

A következő számban folytatom a városi humánkomfort energetikai, építészeti lehetőségeivel.

Bálint


Tetszett a szám? Oszd meg másokkal is!

1

Fogalomtisztázás. A köznyelv zöld területként hivatkozik rá, míg az urbanisztikailag a zöldterület egy szűkebb fogalom; a város állandóan növényzettel fedett közterülete, elsősorban rekreációs feladatokat, higiénés és esztétikai funkciókat tölt be. A városi parkok, közparkok és közkertek tartoznak ide.
Zöldfelület: Gyűjtőfogalom, kvázi minden növényzettel borított felület. Közintézmények, munkahelyek stb. kertjei, lakókertek, közlekedési terület fasora, zöldsávja stb. Ugyan mezőgazdasági területek közigazgatási és jogi szempontból nem tartoznak ide, de településökológiai és klimatikai szempontból ide sorolandóak.

Hosszabb kifejtést, több példát és alkategóriákat a Magyar Urbanisztikai Társaság - Városklíma kalauz 15. oldalán találtok (pdf).