Bálint túrázik hírlevél #19
Avagy miért nem szeretem a Föld napját és mit tehetünk jövőnkért beleőrülés nélkül
A héten volt a Föld napja, ennek kapcsán kicsit változtatok a hírlevél szokásos felépítésén.
Én nem szeretem az ilyen, kvázi egy napra sűrített elhatározásokat (lásd szilveszteri fogadalmak, nőnap, születésnap stb.), a cselekvés, a figyelem nem lehet csak 24 órára koncentrálódó. Ha valaki felé évekig nem nézünk, egy egysoros facebookos születésnapi felköszöntés ritkán menti meg a kapcsolatot, ahogy a lámpák lekapcsolása a Föld napján, a Földet sem. Utóbbi amúgy is szerencsétlen, sőt terelően hibás megfogalmazás.
Valamikor az időtlen időben (nem találtam dátumot) The New York Times jelentetett meg egy cikket1, kézzelfogható tippeket is adnak, hogy az egyszeri ember mit tehet a karbonlábnyomának2 csökkentése érdekében. Tetszik a megfogalmazás, tenni valami ellen ugyanis az állítások ellenére sem nem a “bolygó haldoklik” és nem a “környezetet kell védeni”, hanem cselekvés híján mi fogunk kipusztulni és a mi jövőnket kell védeni.
Nem tartom magam “igazi” természetvédőnek, nem láncolom magam fákhoz, nem vontam kérdőre senkit3, sőt néha rosszul szavazok a pénzemmel vagy talán politikailag tétlenkedek, esetleg a kényelmet választom a fenntarthatóság helyett.
De inkább térjünk vissza a gondolatébresztő cikkhez és mindennapi lépésekhez. Alternatíva David Attenborough listájához4.
1.) Használjunk tömegközlekedést (vagy bringát vagy sétáljunk). A(z autós) közlekedés és szállítmányozás a(z európai) légszennyezés szignifikáns részét teszi ki5. Néhány vezetéstechnikai és autóvásárlási tippet is adnak vagy épp a repülés helyettesítéséről és környezetterheléséről is szó esik.
(Zárójelben ajánlom a Vox releváns videóját6, ami nem csak a lábnyomot vizualizálja, hanem a repülés megreformálásáról is szól. Illetve [szójáték következik], ha leszálltunk a repcsikről és a vonatokra fel, ajánlom flygskam és tågskryt7 szavakat is. Mindkettő svéd, kábé “szégyen repülés miatt” és “menőzés vonatos utazással” fogalmaknak felelnek meg.)
2.) Étrend. Együnk kevesebb (marha)húst8, több növényt és lehetőleg mindenből helyit (még akkor is, ha az üvegházhatást okozó gázok nagyobb része a termelés során keletkezik, nem a szállításkor). A környezet számára (értsd az emberiség túlélése szempontjából) a legjobb étrend a vegán, majd vegetáriánus/pesketarianizmus (a vegetáriánus étrend alfaja, mely halféléket fogyaszt) a legjobb.
Ha megtehetjük irányozzunk be akár egy-egy napot, amikor nem eszünk húst. Ez nem csak az elvont fogalomnak (környezetnek) előnyös, hanem hosszabb és egészségesebb élethez is jelentősen hozzájárul9. Ha igazán vadak akarunk lenni, tervezzük előre, nézzük a lejárati dátumokat, hogy minél kevesebb élelmet dobjunk ki, hiszen forintok mellett az előállítás és szállítás környezetterhelése is felesleges lesz.
3.) Háztartás. Az az egyik legnehezebb, legdrágább megoldás. Klasszikus javaslatok, mint kapcsold le a (LED) lámpát, vegyél modern és keveset fogyasztó gépeket, szigetelj és ne fűts/hűts mindent túlságosan vagy legalábbis passzívan. Néhány fok a radiátoron/bojlerben/hűtőben is sok el nem használt energiát jelent és inkább zuhanyozz, mint fürödj.
Persze akad olyan lépés is, amire elsőre nem gondoltam volna. Lásd streaming, zene és videó10 (kérdem én, hol marad a torrent?).
Szelektív szemétgyűjtés és újrahasznosítás is egy hatékony és relatív könnyen megugorható, a Fővárosi Közterület-fenntartó remek infografikát készített erről, amit néhány hónapja meg is osztottam11.
4.) Mit (ne) vegyünk? Például ne rendeljünk meg minden szemétre kerülő biszbaszt Kínából (amúgy is uniós szinten változnak az adó- és vámszabályok12) vagy akár vigyünk magunkkal saját dobozt a kifőzdébe. Természetesen szóba kerül a divat és a (ruha)vásárlási szokások, a “vigyél magaddal szatyrot” és a “ne használj egyszer használatos csomagolóanyagot” valamint a “vegyél minőségi és tartós termékeket” igazsága.
Röviden? Szerintem önmegtartóztatás és levegővétel vásárlás/rendelés előtt. _Tényleg_ szükségem van rá és tartósan fogom használni? Király a lebomló vászonszatyor, de ha nyolcat veszel az se jó13. Egyre több cég adja el termékeit a környezetvédelembe csomagolva, az igazi kérdés azonban az, hogy hányszor tudjuk újrahasználni az adott terméket mielőtt tönkremegy és vajon az élettartama alatt kiváltotta-e az előállításával járó nagyobb környezetterhelést (lásd műanyag zacskó vs vászon).
Vehetünk használt termékeket is és még jobb, ha mindenünk javítható is14.
5.) Mit tehetünk ezeken kívül? Beszélgess emberekkel erről, írj hírlevelet a témában (önfényezés, helló), de a legfontosabb, hogy olyan pártokra szavazzunk, embereket és intézményeket támogassunk, akik érdemben tesznek jövőnkért.
→ The New York Times: How to Reduce Your Carbon Footprint
Nem céloztam teljesen lefordítani a cikket, szóval angoltudás és érdeklődés esetén tessék kattintani utánaolvasni.
Az említettek közül néhány ötlet kifejezetten kézenfekvő, helyütt Egyesült Államok centrikus, vagy épp lemondással, sőt akár jelentős tőkebefektetéssel jár vagy egyszerűen hiányzik a megfelelő (közlekedési) infrastruktúra. A hétköznapi ember szintjén az anyagiak miatt sok könnyen elbukhat, mint egészséges(ebb) táplálkozás, nem is beszélve a házak szigetelése, háztártartási gépek, autók, álmok cseréje stb. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az egyén hibáztatása mellett legalább ennyire szükséges államok, nagyvállalatok rendszabályozása is.
Engedtessék meg, hogy húzzak egy nyulat (a közhelygyáros Coelho után, akinek vezetékneve anyanyelvén egyébként nyulat jelent); a világ nem fekete fehér és nem csak akkor teszünk jövőnkért, ha soha többet nem eszünk húst vagy ülünk replőre és holnaptól magunknak varrjuk a ruháinkat, esetleg egymagunk ültetünk egy erdőt15, vagy felégetjük az Amazon raktárait és szervereit.
Lehet ám kis lépéseket istenni, akár heti egyszer elhagyni húst, besétálni az irodába, SUV helyett kisebb teljesítményű (használt )autót venni, beszélgetni a még fogékony kisgyerekekkel a klímaváltozásról16, kivenni az Ali Express kosárból a negyedik telefontokot és nem engedi, hogy a saját tárgyaink váljanak bálványainkká, boldogságunk mércéjévé.
The things you own end up owning you.17
Micsoda mély gondolatok.
Ha témával foglalkozok mindig borúsabban látom a holnapot és nehéz megtalálni az egyensúlyt a beleőrülés, nihilizmus és can do hozzáállás hármasa közt. Ugyanakkor a helyzetet ignorálni sem szabad. Aki megtalálta a megoldást, szóljon bátran.
Üdv,
Bálint
Ha tetszett oszd meg, küldd tovább, hívj meg egy sörre.
→ Wikipedia: Karbonlábnyom
”A karbonlábnyom azt mutatja, hogy egy cég tevékenysége, egy ember életmódja vagy egy termék életciklusa nyomán mennyi üvegházhatású gáz (ÜHG) kerül közvetetten és közvetlenül a levegőbe.”