#69 — Occam borotvája
és a téli kerékpáros bakancsom
Rendszeres olvasók hírleveleim olvasása közben bizonyosan kezükkel forgatják szemüket, amikor már megint arról hencegek a hírlevélben, hogy milyen jól bírom a hideget és az abban történő sportolást (táncoljatok a mesh [sic] pitben).
Némi honnan indult a hobbim és SPD
Első felnőtt kerékpáromat használtam vettem nagyságrendileg tizennégy éve. Míg gyerekkoromban az ún. monti volt a menő, akkoriban inkább az országúti vitte a pálmát, így azt kerestem én is.
Ekkor a 2010-es évek legelején járunk, futárokon és néhány eltökélt emberen kívül elvétve láttam kerékpárosokat — hol van még az autósok előjogait megdézsmáló, sávokat elkobzó (mit is mondtak, mit kell gondolni?), al-kal-mat-lan Karácsony és az egyre szerteágazóbb kerékpáros infrastruktúra.
Mivel sokat nem akartam áldozni rá, választásom egy (szerintem) a ‘90-es években gyártott, MTK színű KTM Strada CR-re esett.
Ezt tekertem néha-néha, aztán lakott különböző albérletek szobáiban és erkélyein (most a pincében, mert bár nem használom, eladni eddig nem volt szívem — ugyanitt 56-os vázméretű old-school országúti eladó).
Viszont a lényeg — a régi idők szellemének megfelelően pedáljait még szíjas klipsszel szerelték. (Aki nem ismerné, a lábfej ujjak felőli egyharmadát egy, a pedálhoz rögzített kosárszerű dologba kell dugni és bőrszíjjal rögzíteni.) Néhány kört mentem vele, képtelen voltam megszokni, így hamar sima taposóra váltottam.
Ha előretekerünk az időben, ‘21 tavaszán újra kerékpárra ültem, instant szerelem. Költöttem is rá, újrafényeztetem, új kerékszett, kormány és pedál — ezután magától értetődően hamarosan ki is nőttem. Már nem emlékszem honnan jön az ötlet, de néhány hónap után vettem hozzá egy szett Bagaboo pedálszíjat, hogy jobban egyben legyek a bicajjal.
Féltem az SPD-től, holott ironikusan mind a pedálszíjnál, mint a klipsznél biztonságosabb.
Az SPD felületes bemutatása
Shimano Pedaling Dynamics (vagy magyarul patentpedál) egy 1990-ben bevezetett, elsősorban mountain bike-osokra célzott klipszmentes pedálrögzítési-rendszer, ahol pedál rugós dokkolófelületéhez a cipő egy fém stoplival rögzül.
Bepattintás után lábunkat sarkunk oldalra történő mozgatásával tudjuk “kiszabadítani”1. A rögzítőpofák erőssége csavarral könnyen szabályozható.
Természetesen nem az egyetlen hasonló vagy még csak az eredeti megoldás sem. A piacon rengeteg más gyártó is versenyez a felhasználókért, például az eredeti cliplesst kigondoló Look, de Hope, Time vagy a Crankbrothers is porondon van. Persze végtelen nagyságú, felemás oldalú stb. típus létezik, sőt, külön kialakítás jár országúti felhasználásra is, nagyobb kontaktfelülettel, könnyebb és merevebb cipőkkel (cserébe viszont járni kevésbé lehet bennük). Mivel ezeket nem használtam soha, nem nyilatkozok róluk többet.
Miért jó ez?
Az első internetes érvelés a jobb és hatékonyabb erőátvitel (trust me, bro). Bár ezt megerősíti a pedálba épített wattmérőm is, értsd (főleg elindulásokkor) valóban húzok is a pedálokkal, de nincs illúzióm, hogy ez valóban érdemben számít és hozzáad az én teljesítményemhez.
Magam részéről sokkal fontosabbnak tartom a következőket:
Mivel a stoplival kapcsolódok a pedálhoz minden esetben ugyanoda, az optimális pozícióba kerül a lábfejem és nem kell keresnem az ideálisat (Bubin rendszeresen csinálom ezt). Egyébként SPD-nél bepattintva is egészen nagy a sarok mozgástartománya (az ún. float azaz egész szépen ficánkolhat mielőtt kiold a pedál).
Teljesült a vágyam és egyben vagyok a bringával, sokkal jobban testem kiterjesztésének érzem, mint egy hagyományost taposva és egy-egy technikásabb szakaszon ez hatalmas előny.
(Tisztában vagyok vele, hogy a következők valamelyest érvényesek az összes kerékpáros cipőre is, de) SPD-s cipőim talpai merevek, jól szellőznek (a középkategóriásak már talpukon is) vagy épp vízállóak, nagyon jól rögzítik és óvják a fáradtságtól és sérülésektől a lábamat. Ráadásul nagyjából ugyanúgy tudok benne sétálni, mint egy normál lábbeliben (igen, előfordul, hogy tolom, mint a nagymamák vagy a gázpalackot szállítók).
Sokan félnek a becsatoltságtól. Feleslegesen, mivel hamar kialakul az izommemória.
Az évek alatt talán kétszer dőltem el emiatt és mindig elmosolyodok, amikor észreveszem, hogy civilben a Bubi taposópedáljából is “kicsatolom” magam egy-egy pirosnál.
Az évek alatt olyannyira hozzászoktam a rendszerhez, hogy amikor régebben hosszabb commute-ot jártam be saját bringával néhány alkalom után visszaszereltem az SPD pedált és inkább rendszeresítettem munkahelyemen egy “benti cipőt”, mint anno általánosban.
Borotválkozunk
Egyetem első éveiben bőszen lobogtattam a kalózok Jolly Rogerjét és így szereztem be a fogyasztott tartalmak legjavát. Nyelvtanulásom egyik fontos állomása volt a House c. kórházsorozat. Akkoriban mély benyomást tett rám a kollégiumi szobában ülve, laptopon nézve, olyannyira, hogy a DVD-re kiírt évadok még megvannak valahol a gyerekkori szobámban szüleimnél .avi formátumban.
Kedveltem a cinikus, száraz humorú orvost, akiről a részek előrehaladtával kiderült, hogy persze igazából kevésbé utálatos fasz, mint aminek elsőre (másodikra vagy harmadikra) tűnik. Komor és látszólag narcisztikus külső valójában érző szívet takar blablabla. Felmentésem az egész kínossága alól az életkorom.
Időnként csajom nélkül is fogyasztok tartalmat és amikor megláttam Netflixen, nosztalgia miatt újrakezdtem. Az első évad egy részében kicsit elferdítve dobják be Occam borotváját:
Occam's Razor. The simplest explanation is always the best.
Ezen utólag kuncogtam, sokáig vesződtem a téli kerékpáros bakancsommal. Ugyanis az SPD-s megoldásnak az az egyik hátránya, ami egyben az előnye is — mindig ugyanott van a lábad. Ha ez rosszul kerül beállításra az fáj, sérüléshez vezethet és egyszerűen szívás.
Épp ezért a patentpedál-stopli beállításhoz nem adok tippeket, az internetet bújva mindenki úgy tegye tönkre a térdét, ahogy akarja.
Ettől függetlenül én youtube-ról tájékozódtam és az első pár cipőmet gond nélkül használtam. Amikor a másodikat koptatás alatt vettem a gravelem az ahhoz választott bikefiten az is minimális korrekciót kapott. Azóta a többi stoplipozícióját is arról másolom (mivel mind Shimano, így könnyű).
Képzelhetitek mennyire csodálkozni kezdtem, amikor tavaly december végén tekerések után elkezdett fájni a bal térdem. Egy-két nap után ugyan gond nélkül elmúlt, ennek ellenére főtt a fejem, januárban ezért is fogyott kevés kilométer. Hetek alatt többször leforgott a stopliigazítás-teszt centrifuga mire rájöttem mi a gond.
A gyártó két téli bakancsa közül a gyorsfűzőset választottam és nem a BOÁ-sat. A banális problémát az okozta, hogy a gyorsfűző az életet megunva elvásott és könnyen kilazult, így lábam elmozdult a cipőben. Miután normállal pótoltam és néhány karika után biztosan mondhatom, megszűnt a kín.
Occam's Razor. The simplest explanation is always the best.
Bálint
U.i.: Hagyjátok a kamáslis bohóckodást, vásároljatok egy rendes téli bakancsot. Javaslom a klasszik MediaMarkt trükköt — brick & mortar forgalmazónál felpróbálni, majd online külföldről a töredékéért megrendelni. Hogy is mondják a germánok? Ich bin doch nicht blöd.