#58 — szívem és a tudomány 01
yeah, science (bitch) 01
Néhány éve tartó mozgási szokásaimban első szignifikánsabb változást 2020 ősze jelentette, amikor vásároltam egy Garmin Instinct Solar sportórát. (Erős zárójel, hogy szkeptikus maradok a napelemes készülékek előtt, ugyanis negyedik ilyen órát taposom, garancia lejárta előtt mindegyik évente tönkrement. Többségüknél szerintem a napfény gyors váltakozása miatti töltés/nem töltés miatt az akku hasalt el, de előfordult a GPS egység meghibásodása is. A gyártó ezeket a készülékeket nem javítja, hanem egyben cserélni. A másodiknál a forgalmazó hosszú percekig próbálta bebizonyítani, hogy rosszul fogom, de végül szó nélkül cserélték — és teszik azóta is. Legutóbb például a katonai verziójára. Gyanítom a következő alkalomra már más típust kapok, hiszen ezt már nem gyártják.)
Előtte még kézi GPS készülékkel jártam túrázni, nem is igazán tudom milyen indíttatásból váltottam.
A következő tavaszon nemcsak a fák, hanem egy új hobbi is rügyezett — feleségem javaslatára felhoztam az évek óta a különböző albérletek pincéjében, erkélyén pihenő megfáradt kerékpáromat és a többi már történelem.
Eleinte csak karórával tekertem, de hamarosan hozzáadtam a legolcsóbban beszerezhető gombelemmel működő szenzorokat is — pedálfordulatszámot, sebességet és szívritmust mérhettem pontosabban így. Első kettőből megvettem Garminét (egy pedálfordulatszám-szenzort elhagytam, a pótlásnak beszerzett decathlonos sokkal rosszabb, ne vegyétek), de a szívritmusnál a francia sportszergyártónál tettem le a szavazatomat.
A szíved vadul dobog, mint a gyorsvonat úgy robog
A vásárlás oka egyszerű — a sportóra technikai határok miatt egyszerűen képtelen lépést tartani a kerékpározás alatt relatív gyorsan történő szívritmusváltozásokkal. A mellkaspántra szerelt szenzor erre sokkal alkalmasabb.
Amennyire hasznos, olyannyira sérülékeny, hibás technika. Azt hiszem harmadikat fogyasztom, egy barátom szerint a jelentősen drágább Garmin-féle sem tart sokkal tovább. Egy idő után mindegyik egyszerűen elfáradt, eldobták a jele(n)t, számos új gombelemmel sem tudtak mit kezdeni (holott az új készülék ugyanazzal pedig vidáman elzakatol). Nem tiszta, hogy én vagyok-e a hibás (elemcserénél rosszul teszem vissza a tömítés például és beázik) vagy szimplán ennyi van bennük.
Plusz állandóan elemeket kell vásárolni, amik sokszor a dobozból kikerülve sem működnek és jól igazolódik a sok biztos apró veszteség vs az egy nagy pszichológiája. Minden egyes alkalommal, amikor megfelelően működik a szívritmusszenzor elkap az agyzsába és elgondolkodok két dolgon — miért nincs már saját akksis? és kell-e ez nekem valójában?
Mint kiderült elsőre van már megoldás, még hozzá a Wahoo szállítja (természetesen saját töltőkábellel1) és árban háromszorosa a decathlonosnak.
A második kérdést nem lehet kártyás vásárlással megoldani.
Szükséges-e a szívritmus ismerete a tekeréshez?
Lépjünk egyet vissza. Korábban már tisztáztunk néhány wattmérős fogalmat, ha hiányzik itt pótolhatjátok:
Ha edzéstervet követ az ember általában a wattalapút ajánlják — objektívebb és pontosabb, kevésbé függ külső-belső tényezőktől, sőt sokkal gyorsabban válaszol az intenzitás változására, mint saját szívünk.
Noha úgy érzem nagyságrendileg jól lőttem be FTP-met és a szívritmusom tetejét, azt hiszem előbb-utóbb elmegyek egy pontosabb mérésre is.
Előbbi egy ramp teszt során lett 296, melyet a Garmin fejegység nem szóltam, de csináltál FTP tesztet eredménye hibahatáron belül — azaz néhány watt eltéréssel együtt — megerősített számos alkalommal.
Szívritmusom tetejét 177-re állítottam egy mindjárt meghalok ezen az emelkedőn tekerés közben évekkel ezelőtt. A legfrissebb FTP teszt (értsd fosnyél) közben a legmagasabb pulzusérték 172 volt (most állítottam át erre a Garmint), ami szintén kvázi hibahatár és/vagy fejlődés. Utána egyébként földön saját izzadtságom tavában, tüdőhangon pihegve hevertem (aggódva mérlegelte feleségem és barátaim, hogy kell-e mentőt hívni vagy csak simán összehányom magam — nekem senki nem mondja meg mit csináljak alapon, egyik sem történt).
Ez azonban nem teljesen válaszolja meg a kérdést, amit már nyáron is feltettem —
hogyan lehet, hogy watt alapon sokkal “pihentetőbb” egy hosszabb tekerés, mint szívritmusban?
Erre pedig nem magyarázat a különböző fokú zónásítás, mert míg a szívritmus az ötödikben éri el a 100%-ot, a watt a negyedikben teszi ugyanezt (utána jön az emberfeletti teljesítmény).
Szóval felütöm az internet enciklopédiáját és jelentkezek a találtakkal.
Bálint
Ipari sztenderdeket! Végre sikerült elengednem Steve lightningját, de még így is USB-C, micro-B és random olasz csatlakozót kell fejben tartanom a mostani kerékpározáshoz használ szettemhez (fejegység, lámpák, wattmérő és telefon).
Persze wattmérőt ritkán kell tölteni és teljesen érthető megoldásuk, hiszen egy USB-C korántsem volna praktikus egy pedálon.