#57 — Esztergom → Selmecbánya → Esztergom
kaland 05
Amikor Bence barátom az egyik releváns üzenőcsoportban1 kérdezte, hogy melyikünknek van kedve és ideje egy szlovákiai aszfaltozáshoz október 23-án, rögvest jelentkeztem.
Az útvonal
A teljes Balaton-körnél kicsivel hosszabb karika 2000 méter körüli szintemelkedéssel dolgozik. A fő attrakció, Selmecbánya (vagy mai nyelvtörő nevén, Banská Štiavnica) nagyságrendileg félúton található, így a túra könnyen kétnapossá variálható.
A terepszakaszokat Bence a kilátás kedvéért tette bele, néhány kilométert beszúrva aszfalton mind könnyen kikerülhető. Az útminőség patika, a forgalom menedzselhető.
Őszre kiváló, nyárhoz túl sok a nyílt rész és kevés a kút (a magyarországi zsugorodó közkúthálózat a kerékpáros jó barátja, sajnos horvát szomszédainkhoz hasonlóan a szlovák temetőkben is inkább a művirág a jellemző, így ivóvizet onnan se remélhetünk).
Beszámoló
Negyed hétkor nátriumlámpák fényében ébredező koszos Nyugati, megismerkedés az ultrázó Csuka Tomival, befut Bence is. Zökkenéssel indulás, suhanó táj, egymás bringájának mustrája, eszközök zörgetése, pakolása, szakértése, hobbitos sokadik reggeli, mellettünk szláv tracksuitot öltő makkos cipős utastárs mátkájával (és velünk) közösen hallgat zenét. Esztergomban tejköd, beöltözés, miért is nem hoztam lábvédőt? indulás. Szürke táj, csipogó Garmin, aszfalton ijedten breakdance-elő, tükrüket mutogató, kopogós cipőjű őzek, odébb ostobán üvöltő fácánok, omladozó házú cigánysorok, gaz, kerítés mentén boldogtalanul versenyző kutyák. Forgás a kerékpáros vonatban, alattomos apró emelkedők (ún. dimbi-dombi), kötelező a bringafotó egy beton trágyatárolónál.
Ereszkedés az első szusszanásra egy kocsmába. Papírmasé csuklyás halál és bukott politikusok szobrai a kerthelyiségben, bent dédszüleim házára jellemző félhomály, neonfény, csipketerítő, dohszag és megfáradt bútorok. A kávé érzésre évekkel ezelőtt darált (mégis jól esett), hosszú asztaloknál beszélgetés, a kevésbé Modern Talking szól — Love is where you find it, listen to your heart. Mi is ezt tesszük és megyünk tovább. Skanzenesedik a táj, öregebb traktorok, fabetétes kőházak, számomra ismeretlen mezőgazdasági traktortoldalékok dugják ki orrukat a nagykapus, egykor még merőlegest és párhuzamost is ismerő istállókból. Erdei alsóbbrendű úton frissen terített aszfaltból arcon csap a hő, macskaként nyúlok el felette, míg a szemből jövőket engedik a walkie-talkie-zó narancssárga, pipázó emberek, akik végül kis szemaforral mutatják a szabadot. Erdővé nőtt fák ölelik az utat, mi mászunk.
Első terepszakasz, patakon átkelés, menőbb, mint bármi. A környék zöld ködmönén átütő sárga, kanyargó utak, mesterséges tavacskán tükröződő táj. Ismét letérünk a műútról egy igazira, kilátás, megtorpanás és lemaradás egy-egy fotó kedvéért.
Lefelé köves szakaszon az autóútra fújt külső miatt végítélethez méltóan remeg a lelkem izzadó testembe zárva. Amott Selmecbánya, az út szélén megpihenünk egy fotó kedvéért, aztán pucsítva zúzunk a macskaköves főtérre és a barokk totemoszlophoz obeliszkhez és végül a kinézett pizzériához. Így félúton egy jó négysajtossal töltünk vissza, kísérőnek kívánt Kofola kimarad, kivételesen Kinley kerül körítésnek (na, nem is volt olyan nehéz ez a sok k). Ebéd utánra újra lejtő — száguldás, Škoda, szerelem. Mire megszoknánk újra vetkőzünk egy sok százalékos terepemelkedő miatt. Felgyűlölöm magam az avarral borított köveken, miközben a ki-kifarol a hátsó kerék (engedni kellene a nyomásból), majd ismét szétrázódunk lefelé. Kiérve hazai minőségű aszfalttal és illegális fakitermelőkkel találkozunk, lóg a cigi, a ruha és az üresben kotyogó Stihl-fűrész. Optimalizáljuk a tempót, végre túl vagyunk az utolsó jelentősebb emelkedőn is. Újra kétnyelvűek a közigazgatási táblák, Ipolyságon Lidl-run, bár értelmezhető Kofola-méret itt sincs. Utolsó gravelszakasz, Bence szerint TSz-úttal. Darabos betonútra számítok, igazából csak kátyús, bunny hop-olni ér. Utolsó 40 km, mindenki lámpája ég és szótlan, én pedig megmagyarázhatatlan flow-ban vagyok ki tudja mióta.
Utolsó megálló egy ramaty állapotú útszéli buszmegállóban, maradék korty kóla, konzultáció MÁV-val, aztán spuri. Időnként a sűrűsödő forgalomban kiabálva egyeztetünk, a befutóra önkéntelenül nő a sebességünk is. Beérve a vasútra azt érzem, hogy még örökké tudnék menni, a check engine lámpából még a kábelt is kikötötték. A szomszédos késdobálóban egy (alkoholmentes) sör pótlásnak, aztán irány a vonat. Garmin elfelejti hogyan kell feltölteni telefonra a tekerést, ami veszélyes, hiszen Strava nélkül az egész élmény meg sem történt. Leülve érvényesül a nem szabad megállni szabály és a kocsi melegében rám adja súlyos kabátját a fáradtság.
Hatalmas élmény volt ez a kör, bekerült a kedvenceim közé és a társaságot is szétadtam.
Tanulságok
Örömmel jelentem, hogy a legutóbbival szemben ezen a bringázáson egyetlen kulacs sem sérült, hála az alu tartóknak.
Étkezés szempontjából meglepően jól működött az egy-két szendvics és fake Snickers (lidlös Peanut & Choco), néhány aldis Obstriegel (előzőből van aldis is, kettő közt nem érzem a különbséget, míg a gyümölcsszeletből határozottan jobban bejön a Lidlé), gumicukor, pizza és egyetlen kóla.
Jó ütemben sikerült enni is, sosem éreztem lomhának magamat, végig úgy pörgött a lábam, hogy a világ összes úszóedzője büszke lett volna rám.
Kajából túlpakoltam magamat, még viszonylag nagy távot tudtam volna letekerni vásárlás nélkül (ebéden egyetlen kólát szereztem be, jelzésértékű, hogy az energiaital fel sem merült). Tanulva az előzőből feltettem a feeder baget, de ironikusan inkább a Tailfin felső váztáskáját használtam a célra.
Öltözködés is jól sikerült; nagyjából végig jól tudtam szabályozni a hőmérsékletemet — (rájöttem, hogy nem véletlenül vettem tavaly aláöltözőket). Pro tipp, ha csak decathlonos pehelykabátra telik, ami összehajtva is fél világ nagyságú, taposd szelepes dry bagbe és sokkal kisebbre összepréselhető.
Idővel jön a következő,
Bálint
Emlékeztek, amikor az ún. ipari sztenderdek miatt a különböző csevegőprogramok bármely kliens segítségével átjárhatóak voltak és nem kellett fejben tartani kit hol érsz el? Én sem.