#64 — Rapha Festive 500 DNF (visszatekintő)

kaland 07 — kielemzem az útvonalat, a ruházatot, a felszereléseket, szervezetem visszajelzéseit és esik szó a továbbiakról is

Legutóbb jóféle hangulatjelentés jött, most kicsit szárazabb elemzéssel jelentkezek. Mi működött és mi kevésbé?

Útvonal

Számos szempontot vettünk figyelembe — (amennyire lehet) legyen érdekes, frissítési pontokkal ellátott, sík, biztonságos és logisztikailag elfogadható.

A komáromi kör kiváló választásnak bizonyult, megfelelt a céloknak. Kevés emelkedő nemcsak az energiát spórolta, hanem egyszerűsítette az öltözködést is. Plusz éjjelre az otthonhoz elég közel lehetettünk — könnyen kiszállhattunk megreccsenés vagy mechanikai probléma esetén (isten háta mögött átfagyva szerelni/felmentősereget várni, vonatállomást keresni nemcsak hülyeség, hanem télen veszélyes is).

A Margit-szigeti monotonitástól tartottam, ingerszegény és két+ kilométerenként fordulni kevésbé felvillanyozó és energiahatékony. Ráadásul összevissza kolbászoló gyalogosokkal, elektromos turistabuszokkal és autókkal teli (amekkora fogalom van, feltételezem nagyjából bárki kap behajtási engedélyt — BKK és haszongépjárművek teljesen rendben vannak, a jajj, parkban sincs kedvem sétálni és kell a taxi vagy hát, itt dolgozok és muszáj autókázni érveket sajnos nem tudom elfogadni).

Éjjel Margit igazolta magát — egyáltalán nem igényelt szellemi kapacitást az út, kicsit belefeledkezhettem, továbbá nappallal szemben mosdószünetet is könnyű megoldani (akármennyire is nem támogatom az ilyet).
Kitiltott autókkal, nyitva tartó mosdókkal és jóval hosszabb körökkel talán még jobb volna.

Ruházat

Az időjárással szerencsésnek mondhatjuk magunkat. 2-6 fokot és szárazat jósoltak (Garmin szerint olykor 0 körül is volt, de 2-4 volt a jellemző) és ez nagyjából így is maradt. Szob után talán Dunakesziig erősen szitált a köd, átázni látszott a felső réteg, de megállás utáni újraindulásokat leszámítva nem fáztam.

Kaptam már releváns kérdéseket, így megírom. Persze ez roppant szubjektív és körülményfüggő (időjárás, tempó, útvonal stb.). Hiszek a kicsit aláöltözésben (= kevésbé melegen) és a sok rétegben, cipzárban. Ennek fényében ezeket vettem fel:

• Bello — Shred now sapka
  ~18 ezer kilométer (és végtelen óra) van benne, megvéd hidegtől, naptól, rovaroktól, esőtől, sártól. Sisakszellőző mintájára fakult és a sild inkább már barna, mintsem fekete, sőt, a gumipánt is kilazult. Bármikor újravenném.

• Decathlon —

  • átlátszó lencsére cserélt szemüveg (már nem kapható)
    A színes lencséjét már eltörtem, télre, éjjelre bőven hordható még. Drágábbat nem tervezek venni, folyton leejtem, elhagyom stb.

  • merinó csősál
    Túrázáshoz vettem, már nagyjából átlátszóra vékonyodott. Arcmaszknak és fülvédőnek is kiváló.

  • nyári, ujjatlan aláöltöző
    Melegben nekem jött be, kevésbé érvényesül a nedvességelvonó képessége. Télen viszont alap.

  • merinó hosszú ujjú túrapulóver (ez a verzió már nem kapható)
    Merinó, I rest my case.

  • országúti dzseki (fekete)
    Nekem nagyon bevált. Vékony, mégis számít.

    

  • aláöltöző alulra
    Azt hiszem fodballista (sic), korábbi verziója is megvolt, azt elnyelte a szekrény. Jó.

  • kantáros téli nadrág
    Fúú, király. Előzőgenerációs télim is dekás. Ez sokkal kényelmesebb, megfelelő helyeken melegebb, (még) jól bírja a felverődő nedvességet.

  • nyári zokni
    Zokni. Szép magas a szára, humoromhoz hasonlóan fekete.

• Rosebikes — kétirányú cipzáras nyári mellény (már nem kapható)
  Hártyavékony, hátul mesh. Kétirányú cipzár elengedhetetlen. Télen kesztyűben nem egyszerű kezelni, de mivel nyári, nem rovom fel (a tervezők értik a szitut, a télin sokkal nagyobb kocsi és a fogak).

• Apidura — láthatóság mellény
  Szívesen veszem fel, egy ilyen terméknél ez a legfontosabb.

• POC — széldzseki
  Ezt vész esetére tettem be, egyedül hajnalban vettem fel az utolsó egy órára. A mérettáblázat ellenére is valamelyest nagynak érzem az L-est.

• Shimano — téli fűzős bakancs
  Csodálatos termék, vízhatlan, fényvisszaverő, merev. Néha már túl meleg is nekem. Egyetlen hibája a gyorsfűző (olyasmit képzeljetek el, mint jobb futócipőkön is van), kezd elvásni. Következő vétel biztosan BOÁ-s verzió lesz.

• Coverguard — téli mártott munkavédelmi kesztyű
  Kerékpáros termékekhez képest olcsó és nagyon jól teljesít. Ritkán fáztam benne (hosszabb megállás után, de akkor amúgy is átfagytam), beleizzadva is melegen tart, megy vele az érintőképernyő is, vízálló, jól látható.

(Szerk.: Most látom, hogy pofijanika épp most osztott meg néhány gondolatot erről youtube-on.)

Felszerelés

Kerékpár

Összességében nagyon elégedett vagyok vele, pont annyira jó társam volt, mint eddig bármikor. Emeddig talán most abuzáltam a legkegyetlenebbül — gyakorlatilag egész nap olyan gányban hajtottam, ami sárból, növénydarabokból és 1 mm körüli apró kavicsból áll.
Ez estére a középrész felett egy maroknyi masszát jelentett, de valójában az egész kerékpárt masszívan beterítette.

Redshift

A legújabb upgrade, a kormányszár jól teljesített, kíváncsiságképp lehet kipróbálom kisebb ellenállást adó gumibakokkal is. Bár nincs igazán hideg és elvileg az amúgy sem érinti meg különösebben. (Szerk: A minap mentem egy kört sötétben az StVZO kompatibilis lámpámmal — speckón kialakított fénycsóvája nem vakítja el a szemből érkezőt — és tökéletesen látszik a stucni mozgástartománya. Mellékesen mintha “bejáratódott” a csillapító, sokkal érezhetőbben dolgozik, teszi a dolgát, mint korábban.)
Noha csuklóm egyáltalán nem fájt, azért jövőre biztosan beruházok egy magasított könyöklőre — no nem az aero gains, inkább pozícióváltás miatt. Hajnalban azért már elkezdtem fájlalni a tenyeremet.

Speedrocker sárvédő

Ebben a nedves, nyákos időben pontosan úgy teljesített, mint hittem, hogy fog. Rendben, pontosítok — térdtől lefelé száraz maradtam, míg a kerékpárt úgy védte, mint gondoltam (nagyjából egyáltalán nem, nem is értem hogy-hogy nem recsegett a lánc vagy a hajtás többi része), hátrafelé viszont sarat köpött. Ez terepen kevésbé okozna gondot, aszfalton viszont sajnálatosan meghiúsította a draftolást.
Lehet hozzá gyári hosszabbítót venni, én szerintem szerzek egy fúrót és felszerelem az itthon kallódó egyik bro- vagy toetectort.

Mellékesen jegyzem meg, első villára tenni kulacstartókat mégsem jó ötlet. A felverődő mocsok miatt a termosz szívókája is telibe kapta az áldást, ráadásul mind a kulacs/termosz, mind a tartó összekarcolódott a felverődött kavicsoktól.

Pirelli Cinturato Gravel M, 40mm

Továbbra is fantasztikus külsőnek tartom gravelre (vagy inkább vegyes útfelületre), főleg az én biciklikezelései képességeimmel és választott terepekkel.
Ősztől tavaszig biztosan maradni fog a bringámon, mert megbízhatósága számomra legendás és 10.7 ezer km után is bőven van még benne élet. Kipróbáltam kis testvérét, a döngölt felületre való H-t, nekem terepre kevés tapadást adott (és könnyebb is lyukad).

Nyugodt körülmények közt egészen magabiztosan cserélek tubeless külsőt (a felütött felnin muszáj nagynyomású, benzinkutas pumpát használni, a simán felteszem az állóval), nem akarok állandóan ezzel foglalkozni. Így jövőre valószínűleg jön egy új kerékszett. Egyen marad a Gravel M, másikra valami all-road kopaszabbat és keskenyebbet nézek.
Amennyiben folytatom a javarészt országutas ultrázás jellegű tekeréseket minden elhulló wattért érdemes lehajolni.

Egyebek

Garmin 530

Külső akksit mindig érdemes elcsomagolni. Ha nem kapok kölcsön, bizonyosan nem bírta volna szusszal az otthoni pihenőig. Mondjuk ennyi rákötött szenzorral talán nem is csoda (sebesség, wattmérő, pulzuspánt).

Zavaró módon 530-ra futó activity közben nem lehet új útvonalat feltölteni, random lefagyásai, boot-loopjai ellenére szeretem.

Wahoo Trackr

Végre megszűntek a véletlenszerű kiugrások. Pontosnak érződik — legalábbis a korábbi mérések alapján kialakult érzésalapúhoz képest — a megszokott terhelés/pulzustartomány arányban mozog, illetve eléggé hasonló a karóra értékéhez képest, ami alacsony és állandó intenzitásnál elviekben precíz.
Saját akkumulátoros megoldása reményeim szerint kiküszöböli az elemcserével járó bepárásodást/beázást — ami gyanítom a többi korai halálát okozta. Az elemvásárlást viszont nem, sebességszenzorba még mindig szükséges.

Ellenérv a saját, egyedi töltő és az appon keresztül átnyomható firmware-frissítés. Bár az ígért 100 órás üzemidő azért elég ígéretes.

Szervezetem

Számok

Kicsit igazítottam a legfelső pulzusértéken (most 180, akit érdekel foglalkoztam ezzel korábban). Szerintem továbba sem pontos, valamikor jövőre megyek egy normális tesztre, mert bosszant, hogy tiszták a pontosak (elsősorban a szívritmus)zónák.

Ettől függetlenül érzés szinten egyetértek a látottakkal —

egyáltalán nem éreztem, hogy nagyobb erővel pöröghettek volna a lábak.

Nagyságrendileg végig szabadban tartózkodtunk, egy-két hosszabb szünetet leszámítva kizárólag mosdószünetekre álltunk meg. Vacsorakor talán egy-másfél órát engedtünk ki lakás-melegben, utána megint szabadban.
Ugyan nem különösebben számított igazán hidegnek az idő, azért rendesen kiszívott mindkettőnket.
Pihenők utáni újrakezdéseket leszámítva egyedül hajnali négy körül kezdtem megfagyni, gyanítom addigra már egyszerűen kimerültem. Csuklyám, nyakam rendesen elmerevedett és beállt.

Evőverseny

Ezt továbbra is tartom, az ilyenek időtartamok már tényleg az emésztőrendszer felkészültségéről, terhelhetőségéről szólnak — érzésre az alacsony watton még simán eltekertem volna, ha nem kaptam volna az energiamenedzsmentre üzemen kívül, jöjjön vissza később visszajelzést.

Ugyan ez már nem az első egész napos tekerés, még mindig keresem az ideális étkezést. Abból a szempontból sem vagyok profi, hogy végig (sport)cukorfélékkel frissítsek. Persze pörgessük vissza valamelyest a dolgokat.

Csak úgy, mint a ruházat, ez is körülményfüggő. Általánosságban a néhány órásnál már hosszabb, de félnaposnál tovább nem tartó tekeréseknél a táplálék gerincét “igazi” étel adja (szendvics, gyümölcs esetleg valami főtt stb.) némi cukorfélével (n+1 formátumban — gyümölcsszelet, zselé, aszalt gyümölcs, gumicukor, Stroopwafels, kóla, sportitalokkal megspékelve).
Én hírhedten többletcipelő vagyok, sosem tudom mit fogok kívánni és bennem van a nincs más lehetőség, biztosan éhen fogunk halni is. Ökölszabályként pedig szeretem változtatni az ízeket és struktúrákat.
Mostanság nagy sláger a mogyoróvajas-lekváros zsömle, egy időben a kamu-Snickers pörgött, de szétadom a földimogyorós Lidl-gyártmányú Delight bart is.

Figyelem, most jön némi TMI rész.

A folytonos és a szokásostól eltérő zabálás táplálkozás többféle kihatással is van rám. Egyik a már említett, képtelen vagyok bármilyen ételre gondolni, illetve a sok cukor és kevés folyadék miatt puffadok (látszólag mégis mindig pisilni álltunk meg — gondolom a hideg miatt).
Másik pedig, hogy szervezetem Shrekkel fog egyetérteni és — ahogy egyik mamám mondogatta — guzsgolhatok az út szélén.

Konklúzió

A fent említett felszerelési változtatások biztos további előnyt és könnyebbséget hoznak majd, mindemellett hamis állítás volna, hogy ezen múlt a DNF.

Nyilván a motoron lehet a legtöbb fejleszteni — röviden: aludni és jobban táplálni (vicces, de legalább következetes — nyáron pont ugyanezt írtam).

Biomotor

Bár a Z2-es/endurance zónához képest is kicsit kevesebb sebességet, wattot produkáltunk, alapvetően a terhelés leadásával nem akadt gond. A legvégére ugyan belassultam, de nem az izmokon múlt.

A bárhol bármikor mikroalvási képesség szuper és elengedhetetlen. Nekem nehezemre esik, akár még szerintem itthon, párnák közt is. Azt hiszem a terhelés és zima mellé egyszerűen sok volt az ébren töltött idő ~26 óra.
Előrelátóbb tervezéssel beiktathatóak helyek ilyen jellegű power napeknek (Csabi mesélte, hogy legutóbb egy OTP fiók előterét¹ sajátították ki).

Táplálkozás

Veszélyesen keveset ittam. Nem igazán értem miért, talán közrejátszott a téli időjárás, a mocskos kulacsok. Gyakorlatilag az út feléig nem fogyott el két kulacsnyi víz (~másfél liter), ami fél nap alatt sportolás nélkül sem elégséges.
Ráadásul ilyen távon már alapból jobb sportitalokkal kezdeni, hiszen mindig jó a táp- és ásványi anyag. Érthetetlen miért nem ezzel indultam.

Ezt leszámítva a visszatöltés többi része egészen rendben ment, a helyzethez mérten jól ettem. Otthoni szünet közben mégis túl mohón faltam — egyszerre túl sokat ettem-ittam, utána voltaképp végig zsörtölődött a gyomrom. Először a mennyiség, aztán a típus miatt.

Etapok, tervezés

Az útvonalba legközelebb több melegedési és jelentősebb evési lehetőséget szükséges belehúzni — egy aránytalanul hosszabbal lehetetlen kibekkelni.
Csabi az útvonal második felének monotonitását is említette, engem legalább ennyire zavart az állandó lassítás-gyorsítás a szigeti fordulóknál. Az viszont tény, hogy a változatos(abb) táj akár csak ideiglenesen, de elvonta volna figyelmemet a gondjaimról.

Első téli hosszúnak nem bántam meg, már jobban tudom mire számítsak — nekem ilyen a kockázattűrő képességem.

Hogyan tovább?

Nagyon akartam azt az 500 km-t. Az utolsók órákban körbe-körbe, aztán egyedül tekerni, 6-7 órája szenvedő, rakoncátlankodó emésztőrendszerrel erős mentális ellenszélben nem egyszerű. Főleg, hogy a gödröt magamnak ástam.

Közben sokszor kérdeztem magamtól, amit néhány barátom, ismerősöm is tesz — minek ez az egész? (A valóságban hajnalban sokkal profánabb megfogalmazásban is feltettem.)
Egy ilyen hosszúságú tevékenység egy csodálatos érzelmi hullámvasút és önismereti kurzus — kitörő örömtől, kvázi síráson át van minden, öröm, bánat, unalom, izgalom, konyhanyelvű filozófiai értekezések, állati szintű csak az elsődleges fiziológiai szükségletek számítanak percek, órák, ülések a képzeletbeli pszichológussal, üresség (ún. üres doboz, amikor nincs adás, nincs semmi) vagy száguldó gondolatok.

Amikor öt táján hazamentem egy bioszünetre és rájöttem, hogy már nem tudok, akarok visszaülni a nyeregbe a maradék 87 kilométerre, mert ledőlt a motiváció Dávid szobra, őszintén megkönnyeztem a feladást.
Bevallom többször kellett tésztát dagasztó nagymamaként átgyúrni az eseményeket, hogy végül kudarc helyett siker köntösébe bújjon. Perfect is the enemy of good egy kiváló életbölcsesség, ez egy alkalmas lehetőség volt felhívni erre a saját figyelmemet.

Hogy megyek-e ilyesmire? Persze. Nem azért, mert kell vagy sóvárgok a külső visszajelzésért (természetesen jólesik minden támogatás és elismerés), hanem mert rengeteget tanulok magamról, a határaimról és általában élvezem a folyamatot. Ráadásul, ahogy a csehszlovák-magyar túrán felkelt a nap, ugyanúgy ébredt fel bennem a kalandvágy is.

Bálint

1. Egy kedvenc teljesen felesleges angoltudásom a vestibule szó, kösz, Chandler.