#62 — tiszta udvar, rendes ház
Néhány szó a sárvédőkről
Amikor a napsütéses őszből nyirkos, szürke esős lesz én olyan leszek, mint a fecskék — csak én terepről vonulok át aszfaltra.
Mellesleg remek példa arra, hogy mennyire széles ízlés, kerékpár és útviszonylat tekintetében is a gravel terminus — itthon inkább döngölt föld- vagy valamelyest sziklás erdei utat, olykor homokot, néha guccit és lakóhelytől függően rengeteg aszfaltot jelent.
Influenszerek keltette benyomás alapján amcsiknál elterjedtek a forgalom szempontjából sokadrendű, de jó minőségű döngölt föld- és murvautak, de versenyeznek sziklákon és előfordulnak bőven erdei utak is. Ugyanezen logika menten brit barátaink sárban és esőben tekernek.
Amikor elkezdtem írni a számot az időjárás miatt minden tekerés után tisztításra szorult a kerékpár és beugrott, hogy mennyire megtévesztő a krédóm:
Szeretem a bringáimat tisztítani és kerékpáros dolgokat vásárolni.
A szeretem, ha patika állapotban van a bringám közelebb áll a valósághoz. Olyannyira, hogy egy-egy esés után is után is előbb ellenőrzöm annak állapotát (értsd nem zakóztam még elég nagyot), mint sajátomat, vagy őszinte könnyeket hullatok, ha például a hajtás olajozott csend helyett tekerés közben azt mondja sskkkkkrrrzzz.
Mindenkinek megvan a maga keresztje.
Koszpornó
Tágabb értelemben kicsit az a benyomásom, hogy a kerékpáripar (és/vagy az azzal foglalkozó sajtó) fotók, posztok alapján szereti a koszt vagy legalábbis romanticizálja azt.
Persze érthető, hogy kevésbé volna hiteles egy bikepacking-beszámolóban vagy alkatrészrecenzióban szereplő patyolat tisztaságú kerékpár.
Látszólag finnyás hozzáállásom ellenére egyik kedvenc fotóm gravelemről egy poros tolnai napon, egy szuper group ride-on készült. Sőt, legjobb emlékeim sem akkor készültek, amikor épp frissen mosva az előszobában száradt.
Végső soron pedig a kerékpár egy használati tárgy —
— a kopóalkatrészek kopnak, a hajtókarok és a felnik kövekkel, padkával találkoznak, a pedál az SPD-s cipővel, aszfalttal, a vázat a táskák szíja alá bekerülő por csiszolópapírként karcolja, latyak áztatja, só marja — és az elszenvedett sérülések, hibák mind-mind egy-egy kaland, egy élmény lenyomatát hordozzák magukban.
Ugyanakkor ha rendszeres vagy többnapos esemény közbeni gyors takarítással, karbantartással (és/vagy sárvédővel védve) elősegítem az állagmegóvást a kerékpár meghálálja azt.
Ennél a sportnál egy bizonyos szint felett nemcsak a belépési ár magas, hanem a fenntartási költség is. Engem legalább ilyen mértékben zavar elvi szinten is — ha a bringa elvisz a hátán, akkor én is beleteszem ennyi minimális erőfeszítést ebbe.
A sárvédő a barátod
Sárvédőkről az internet számos sarkában az a vélemény, hogy hülyeség, esztétikailag nem illik egy (gravel)bringára, az igazi kúl arcok nem foglalkoznak ilyenekkel.
Aztán ott van az amcsi kerékpárpápa, Dustin Klein, aki ennek ellenkezőjét vallja. Én vele értek egyet.
Sárvédőt használni célszerű, hiszen:
— Magam is kevésbé leszek vizes, saras, köves. Ugyan menő poros vagy rászáradt saras kisportolt lábakat posztolni önigazoló internetpontokért instára, próbálj meg nedves üleppel, lábszárral és tocsogó cipőben hidegben hozamosabb ideig tekerni. Lehet, de minek?
— Kevésbé kopik a bringa. A féktárcsák, a fékbetétek (főleg hátsók), a lánctányérok, a kazetta, a lánc és persze a váz.
— Többet tudok tekerni, mivel így kevesebbet áll szervizben javításra, alkatrészcserére várva.
— Ritkábban kell takarítani (ez mondjuk ordas hazugság).
Milyet érdemes venni?
A válasz a roppant idegesítő, bár tőlem megszokott attól függ. Ráadásul most az egyrészt, másrészt szakasz következik, mindenki kapaszkodjon a telefonjába.
Szempontjaim a következő római triumvirátus körül forogtak — mennyire véd, gyorsan szerelhető fel-le és biztonságos.
Nézzük meg a két végletet.
Ass savers
Még előző gravelemre vettem, de tavaly frissen épített Prérifarkas is megörökölte. Nevéhez hűen inkább a fenék védelmét és a szempillantás alatti cserét célozza meg. Nagyjából univerzálisan és figyelem nélkül felszerelhető, kevésbé kell méregetni a váz különböző pontjait a kompatibilitáshoz vagy bármiféle merevítéssel foglalkozni, sőt, svéd tervezői figyelnek a ballonosabb, szélesebb külsőkre is.
Könnyű, sosem akad még bele semmi és relatív elfogadható takarást is ad — bár én azért barkácsoltam is a klasszik szetten valamennyit.
— Hátul egy fendor bendor big végzi a munkát, szárazon tart engem1, lámpámat pedig láthatóan.
— Elől már izgibb. Arcom védelmére egy mudder minit rögzítettem egybe egy toetector regularral. Így szemüvegem, arcom és Garminom tiszta marad, de ennél lejjebb minden ugyanúgy saras lesz.
Lábfejem és a lánctányérok védelmére egy speed mullet regulart hosszabbítottam meg egy fényvisszaverős brotectorral.
— Ha ebben gondolkodtok, cseréljétek le a gyári tépőzáras rögzítőszíjat gumira.
Elől egyébként aránylag rendben van, a kosz döntő többségét ez távol tartja tőlem (és az elölről, a hajtásra érkező retket felfogja). A lábfej és lábszár azonban esőben (nagyobb sebességnél) elkerülhetetlenül vizes lesz.
Hátsó kevésbé védi a technikát; a kerék, kazetta, lánc, nyeregcső2 és a középrész rendesen kapja a rontást — összességében close, but no cigar.
Teljes sárvédő, azaz full fender
Kétségtelenül a teljes értékű, szemeken rögzített extra hosszú sárvédő adja a legjobb védelmet. Ez azonban jellemzően jelentős súlytöbblettel, bonyolultabb szereléssel és számottevő kompatibilitási problémákkal jár (spoiler, többnyire nem fér el).
Amikor kiválasztottam a vázat, olyan mellettem döntöttem, amin bőven van rögzítőszem, praktikusság számomra különösen fontos. Ugyan az első villán épp nincs a klasszikus helyen (a villa hegyén, az átütőtengelyhez közel), szerintem azért megoldható volna a többi, feljebb sorakozóval.
Ennek ellenére ez nem egy kifejezett audax, randonneur kerékpár. Nézzétek, hogy fest egy aszfaltra, esetleg all-roadra tervezett ilyen, teljesen felvértezett típus:
Utánajárásom közben találtam e gyártó honlapjára, ők például azt ajánlják, hogy a sárvédő 40%-kal legyen szélesebb a külsőnél (gumiköpeny, modoroskodó szaknyelven), míg fórumokon legalább gumiszélesség plusz 10 mm-t javasolnak.
Amikor a szegmensben népszerű SKS katalógusát néztem végre elővehettem a Lidlben vásárolt tolómérőmet (egyesek kedvéért sublert) és jól megszakértettem a vázat. A hátsó háromszögben jobbára a fékhíd és a középrész átmérője a szűk keresztmetszet — ezek nálam egyenként 55 és 41 mm-t jelentenek.
A német kocka-precizitást ismerve meglepődtem, hogy a saját mellkasát a Made in GDR Germany szöveggel döngető SKS saját honlapján a sárvédő szélességét nem jelöli.
Választottam egyébként a pálcás rögzítésű Bluemels style 28″ 46 set volt.
Egy forgalmazó szerint 46 mm széles, így esetleg a középrésznél kellett volna farigcsálnom belőle, illetve és a 40 mm-es külsőmhöz a gyártó szerint elegendő. Bár a teljes Ass savers szetthez képest jelentősen nehezebb (~130 vs 1145 gramm), mégis másért esett ki a versenyből.
Első felszerelése biztosan munkás lett volna (kiváltképp mivel a fékhídon a rögzítőfurat nálam 90 fokkal más szögben van) és szeretem a rugalmasságot, ami a clip-on sárvédőkkel jár.
SKS Speedrocker
Középút. Szintén SKS által jegyzet termék.
Legfeljebb 42 mm széles külsőkre ajánlott, nyeregcső hosszát tekintve egészen majdnem az első váltóig ér le, talán jobb védelmet ad bringának. Szkeptikus magamnak azzal érveltem, hogyha nem is, továbbra is jó döntés, mert a svéd fendor bendor nem fér be a bikepacking alatt használt csomagtartó alá.
Hogyan tovább?
Őszinte leszek, rég elengedtem a tökéletes védelmet, inkább a legkevésbé rosszat és egyéb igényeimnek legjobban megfelelőt keresem.
Keresés közben döbbentem rá, hogy tudat alatt ódzkodom a teljes sárvédőktől — leginkább biztonsági okokból. Holott az összes megfontolt SKS termék rendelkezik biztonsági kioldóval, azaz, ha egy beakadó tárgy miatt a sárvédő blokkolná a kereket, inkább automatikusan kiold.
Ass savers-szel talán egyszer akadt hasonló gondom, amikor a mudder mini kezdett eltömődni jóféle mogyoróvaj-állagú sárral. Persze kialakításuk miatt egyszerűen kevésbé hajlamosak erre a problémára, míg kerékhez sokkal közelebb ülőek jobban.
Ha már az eltömődésről beszélünk, mind az Ass savers, mind a Speedrocker könnyen és szerszámok leszedhető, míg pálcákkal és csavarokkal vesződni az erdőben kevésbé mókás.
Összességében terepen és sárra marad az Ass savers, míg aszfaltra, esőre a Speedrocker.
Fele. Az elsőt nem tervezem feltenni, mert a szöszmötöléshez türelmetlen és képtelen vagyok megbarátkozni több szemlében is szembetűnő villa és a sárvédő függőleges része közti hézaggal:
És mennyire véd?
Szerencse vagy sem, de mióta megvan nem esett, így csak tippelek. Természetesen a szombatra tervezett 500 kilométeres kihívásra az előrejelzés most épp esőt ír, szóval legalább élesben tesztelhetem.
Meglátjuk.
Bálint
Erre az új gravelspecifikus win wing 2 talán kevésbé alkalmas, bár talán jobban mutat.
Bevallom percekig keresnem kellet, hogy mi anyanyelvünkön a seat tube és seat post fordítása. Nyeregvázcső és nyeregszár, a bikepro.hu alapján.