#73 — Pirelli Cinturato Gravel M

gravelkülső recenzió 14 ezer kilométernyi használat után — vegyétek

Első gravelemmel járó csehszlovák Mitas külső 1600 km környékén folyvást és aztán véglegesen is beadta az unalmast. Amikor legutolsó alkalommal épp a Móriczon a fák árnyékában cseréltem a belsőt, eldöntöttem, hogy jobbat szeretnék.
Próbálkoztam még néhánnyal, mintha lett volna WTB ByWay is, egy új pár Schwalbe G-One Allroundot a Népszigeten egy üvegszilánk úgy hasított fel, mint disznóölésen a bokájánál felakasztott malacot szokás.
Az állathoz hasonlóan én is kevéssé voltam elégedett.

A bejegyzés sztárjáról először talán valamikor ‘23. elején olvashattam jókat a világinterneten és rendelés után postafordultával kezembe fogva rögvest úgy éreztem, jól döntöttem. Mivel az abba vázba beleférő 35 mm-es verzió számomra addig hallatlanul sokáig gond nélkül ment, később magától értetődően ezt vettem a biciklimre is.

Mire ajánlják és mit kerestem én?

(It) is a gravel-specific tyre designed for mixed terrain, where the surface varies between compact and unstable terrain and all intermediate types. The tread consists of knobs with average height and spacing to guarantee excellent performance on a wide range of terrains. […] (It has a) grip in all weather conditions, both wet or dry, plus a high level of puncture protection.

Azaz mindenre. Természetesen a sokoldalúság áldozatokkal jár — ez leginkább magas műutas gördülési ellenállásban testesül meg. De inkább lépjünk vissza, hogy milyen felhasználásra kerestem külsőt.
Sokszor említem, hogy nem tartom magam különösebben jó biciklikezelési képességűnek — a jobb keretezés, hogy biztonságra való igényem magasabb, mint amilyenre az ügyességemet tartom. (Több barátom is használ semi-slick vagy kopasszá kopott külsőt bármiféle következmény nélkül. Ja kérem, úgy könnyű, ha tudsz kerékpározni.)

Másrészt sokat megyek aszfalton. Télen kifejezetten, de általánosságban is — ki kell jutnom a lebetonozott városból és a gravel tekerések döntő többsége jó esetben legalább félig műúton megy. Ugyanakkor terepen sokszor futok bele hosszabb sziklás, laza felületű köves, kavicsos szakaszokba, sárba, persze olykor gucciba is — magyarán igazán változó min haladok.

Miért szeretem?

Nemrégiben, mintegy 14 ezer kilométer használat után döntöttem a csere mellett. Kivéve az alkatrészes dobozból megcsapott a tömör gumiszag és meglepődtem a súlyán is — egy fokkal hangosabban fújtam ki orromon a levegőt, ahogy Boris szavai felcsendültek fejem mozijában.

A megbízhatóságot és kopásállóságot nem tudom elégszer aláhúzni.

40 mm-est használtam ilyen távon (nem tanácsolt módon kábé félúton megcseréltem az elsőt és hátsót), ránézésre még néhány ezer kilométernyi élet lakik bennük — két rendelés közti átmenetinek megfelelnek majd. A keskenyebbel együtt 16,5 ezer az a megtett táv, amíg nem kaptam olyan defektet, ami bármiféle javítást (helyben vagy utólag) igényelt volna — pedig aztán mentem mindenféle susnyásban is.
Ugyan nemrégiben már néhány szúrásnál, vágásnál némileg izzadta a tubeless folyadékot, leszerelés után egyértelműen látszott, hogy a sebek valójában nem is ütötték át a köpenyt, szimplán elvékonyodott és porózussá vált (A nyomást egyébként végig tartotta.)

Ha már szerelés. Minőségi, hosszú gumileszedővel könnyű cserélni, tubeless-re beállítani. Némi szuszogás árán tettem már fel sima állópumpával is, bár (benzinkúti) kompresszorral kétségtelenül egyszerűbb. Sőt, használtam teljesen kiszáradt folyadékkal is, bár ezt senkinek nem javaslom.

Megfelelő nyomáson (nézzétek meg a külső és a felni minimum/maximum értékeit, de ajánlok egy kalkulátort is) terepen csodálatosan szolgál. Máig élénk az emlék az első ilyen tekerésről — mintha valaki felcsavarta volna a gravitáció potméterét és ezt más is észrevette:

Különösen jól működik laza kavicsoson, szikláson, de még sárban és kanyarokban is — valóban all-rounder. Homokban kevésbé brillírozik, de ilyen szélességtől érdemi teljesítményt várni ilyen körülmények közt szerintem felesleges.

Milyen szempontokat lehet nézni még?

Bicycle Rolling Resistance egy szuper honlap, ha ilyen szinten finomítgatnád a beállításokat az összes szempont alapján:

BRR: CX/Gravel Tire Test: Pirelli Cinturato Gravel M 40

Esetleg egyből vegyél olyan vázat, amiben 50+ mm külső sárhellyel is elfér és merülj el az amcsi youtuber-gravelpápa-versenyző-edző, Dylan Johnson videóiban, amik szerint a montikülsők jobbak a graveleknél gravelre.
Ajánlom még GCN releváns részét, amiben megfelelő szélességről értekeznek (külső mellett érdemes figyelembe venni a felnik belső szélességét is — szélesebb felni ugyanazt a külsőt is szélesebbét teszi).

Kinek ajánlom?

A fit and forget miatt elsősorban azoknak, akik nem igazán akarnak ezzel foglalkozni és fis-fos terepen is járnak. Kiszolgál, jó lesz.
Ha szeretsz kísérletezgetni, optimalizálni, magabiztosan cserélsz tubeless-t és/vagy ügyes vagy, akkor csak specifikus esetekre javaslom (kavicsosabb, sarasabb és technikásabb pályákra kiváló).

Elégedettségem ellenére vállamon ül a kisördög, hogy aszfaltos és kevésbé komplikált körökre kevésbé bütykös külsőt tegyek fel. Aztán eszembe jut a könnyebben gördülő és lyukadó Cinturato Gravel H esete, amikor egy Duna-menti tekerésemnél kukaccal sem tudtam foltozni és próbálkozás közben felfaltak a fekete felhőként dünnyögő szúnyogok.
Magától értetődően nem jutottam messze, mert a betett belsőt anno rosszul ragasztottam meg és hamarosan felnin mentem. Szégyenszemre feleségem autóval jött értem, amíg én egy mellékutcában a helyi magában motyogó őrültként csapdostam a maradék vérszívót és igyekeztem nem sebesre vakarni magamat, miközben a teljes vereség keserű ízét éreztem a számban.

Szóval, úgy április-október közt kevés eséllyel váltok másra, de különösen a hosszú aszfaltos túrák előtt egyre többször gondolkodok egy 32 mm-es kopaszon.

Bálint