Covid évek alatt nő(tt) a kerékpározók száma Budapesten. (Ráadásul még mennyire nőhetne a magyarosan okosított üzemanyagárak nélkül, egy felmérés alapján ugyanis az ársapka híján sokan városban habozás nélkül kerékpárra váltanák gépjárművüket.)
Sőt, amennyire követem, megélénkült a használt piac is. Aki tehát nézelődik biztosan legalább hallott már a misztikus ködbe vesző gravel bike-ról.
De miről is beszélünk pontosan?
Gravel bike (grævəl baɪk). Avagy szép magyar nevén: gravel bicikli (a gravel szó magyar fordítása egyébként kavics, sóder, murva). Amennyiben már a névhasználat zavar, várj amíg belekezdek, hogy mit is takar a maga fogalom.
A barokk körmondatos definícióm talán pongyola, de cserébe közérthető
— a gravel bicikli alatt nagyjából egy kényelmesebb és stabilabb geometriájú, hosszabb (túra)utakra szánt jobbára koskormányos és teleszkóp nélküli, multifunkciós, országúti jellegű, de annál robusztusabb kerékpárt értünk, ami képes ballonosabb, akár agresszívan bütykös külsőket is befogadni, ezáltal országúttal és (enyhe) tereppel egyaránt könnyen és gyorsan elbánik.
A típus tulajdonképp a kifejezetten rövid időtartamú kerékpárról fel-leszállós, azzal dombon felfutós terepversenyekre szánt országúti gyökerekkel rendelkező cyclo-cross, a kegyetlen terepre született mountain bike és a sebesség koronázott királya, az országúti összegyúrásaként megszülető Bolygó Kapitánya öszvérkategória, ahol az arányok a céloknak megfelelően tolódnak egy-egy irányba.
A gravel bringa sokoldalúsága nagyban függ a váz anyagától, geometriájától, felszerelhetőségétől (megjelennek a furatok és a rögzítőszemeknek), kerékméret-befogadási képességétől és azok átmérőjétől, a gumik mintázatától, nyomásától, ballonosságától, a fékek típusától, erősségétől, a fogaskerék-áttételtől, a váltók jellegétől, a kormány típusától és méretétől.
(A felsoroltakat alaposabban kifejti Cyclingnews két jó angol nyelvű cikkben — egy, kettő. Ha videó a preferált formátum — egyfajta buyer’s guide-dal —, akkor itt egy jó.)
Oké, most akkor mi van?
Az Olvasó foghatja a fejét kormányát, mert nem feltétlenül lett okosabb. Ennek az öszvérnek a legjobb tulajdonsága, hogy mindenki saját igényei felé terelheti és emellett gyakorlatilag bármilyen valamelyest terepképes kerékpárt hívhat gravelnek — legyen munkába járós bringa, régi mountain bike váz egyenes kormánnyal, koskormánnyal, koskormánnyal és monti váltókkal, sőt még országúti vagy gyártó által is gravelnek címkézett bicikli, bikepacking táskákkal, csomagtartókkal, sárvédővel vagy anélkül, monti, országúti vagy specifikus gravel fogas- és lánctányérokkal, egy vagy két sorral, patent- vagy taposópedállal stb-stb.
A kombináció tehát konvergál a végtelen felé és különben is, ha versenyszabályok nem kötnek mégis kit érdekel a címke?
A magam részéről egyébként a (talán kevésbé) hangzatos explorer bike (felfedezőbicikli) nevet adnám neki, nemes egyszerűséggel azért, mert én erre használom. Ugyan általában megtervezem merre megyek, mégis kinyílt a világ — nem ijeszt meg a földút, a salak, a terep és ha úgy tartja kedvem (f)elmegyek a látóteremben hirtelen előbukkanó kitérőn megnézni mégis mi van ott. Ráadásul így jellemzően kevesebbet tekerek aktív (autó)forgalomban.
Kinek és miért ajánlom?
Mindenkinek aki nem versenyzik, duh. Főleg ha kompromisszumkész egy good enough biciklivel is elégedett lenne és nem n+1-et szeretne.
→ Sokoldalúság — A Jack of all trades (but a master of none is still always better than a master of one).1 Lassabb-e aszfalton, mint akár a kiszolgált 30+ éves technikával felszerelt országútim? Óvatosabban kell lemennem vele az öklömnyi köves, esőtől szétmosott meredek lejtőn, mintha összteleszkópos montival zúznék lefelé? A válasz mindkettőre igen.
Ugyanakkor amennyiben nem kifejezetten durván sziklás, hegyes stb. terep meghódítása a cél, akkor egy megfelelő gravel bringa utasa mellett bizony mindenhol simán szállítja az elég jó teljesítményt, komfortot.
Ha majd a szurokfekete aszfalt hiánya és az elmosódó sebesség láza újra fejbe vág, a legfeljebb veszek egy országútra tervezett kerékszettet megfelelő külsővel. Voilá, probléma megoldva.
Kerék és külső mellett ugyanúgy tologatható a lánctányér és fogaskoszorú fogszáma is felhasználástól függően. Mivel én sokat járok aszfalton is a kompakt lánctányér (50/34) egy 11-34-es kazettával jól szolgál. Az emelkedőket erőből oldom meg, változó sikerrel.
Feltéve az érdeklődést inkább a kaptatás, a terep és/vagy a hosszútávú túrázás elégíti ki, természetesen érdemes elmenni a kisebb lánctányérok felé.
→ Kényelem — Az országútinál lazább, de a montinál agresszívabb vázgeometriáért elsősorban hosszabb tekerések után szoktam hálás lenni, de a ballonosabb gumiért már a budapesti utakon is.
(Most egyébiránt egy lényegében aszfaltra/döngölt kavicsra tervezett 34mm-es WTB ByWayt koptatok. Ugyan a néhány milliméter nem tűnik soknak, de visszaülve egy 28mm-es kopasz külsőre bőven érezhető a különbség.)
→ Móka és kacagás — Az első emlékem a már túrából gravellé változott bringám kapcsán a fülig érő mosoly a fejemen. Egyszerűen nem tudtam nem élvezni a tekerést.
→ Elég egy bringát fenn- és karbantartani, upgrade-elni, tárolni, félteni és szeretni. A kerékpározás két lépésben válhat költséges hobbivá.
Az egyenletbe könnyű behozni a bikepackinget, kerékpártúrázást is. Őszre egy barátommal tervezzük bejárni (betekerni?) a Balaton Bike Derby útvonalát, izgatottan várom.
Hova tovább?
És hogy merre tart a hírlevél? Igen. Utóbbi időben valahogy lekopott a múzsa csókja a homlokomról, így nem is erőltettem az új számot (névváltoztatást sem, bár már szinte a kezdetektől fogva mindenről szól, csak tiszta túrázásról nem). Azt hiszem kerékpáros alkatrészek, tippek-trükkök, kalandok kerülnek bele a jövő számaiba.
B
Avagy borzalmas szabad fordításban: Ezermester, de egyiknek sem igazán, mégis jobb, mint egy szakbarbár.