#47 — népmesei beszámoló*

*az is, meg nem is (kaland 02-03)

Nemrégiben nyolc nap alatt 864 km-t és 4626 méter szintet tettem meg¹, amire a testem néhány döccenőt leszámítva azt mondta, hogy

A mostani számban ismét csak konklúziókat vonok le és belecsempészek néhány sornyi élménybeszámolót is. Csak a szoki, vagy mit mondanak a fiatalok most.

Már megint mit csináltál?

Egyrészt meguntuk a kétharmadot és teljes legénységgel indult útnak a GGG (gucci gravel gang, mert alliteráció az élet). Csabival és Lilivel eredetileg Prágából tekertünk volna haza, de velünk párhuzamosan, mégis előttünk vásárolták fel a kerékpárjegyeket.

Alternatívaként egy papíron ~600 km-es, ~1500 méter szintes, döntően aszfalt útvonalat találtunk ki, ami három nap alatt a Eurovelo különböző útvonalai és Drava bike nyomvonala mentén halad Magyarországon, Ausztrián, Szlovénián, Horvátországon át és tér végül vissza haza.

Másrészt az éves nagyvejkei Pedál Porta találkozóra mentem el és tekertünk néhány (gravel)kört arrafelé (valójában egy volt egy teljes, azt viszont bátran ajánlom). Mások mellett tavaly itt találkoztam a később megalakuló GGG tagjaival, szóval good vibes only.

Mit tanultam ebből?

Choo-choo motherfucker Vonatozás

Tavaly nyárig javarészt egyedül mentem, így kevés alkalom adódott, hogy megtapasztaljam milyen csoportban mozogni. Kezdőként ráadásul gravelen célszerűbb nagyobb távolságot tartani, kiváltképp terepes lejtőn.

Az elmúlt egy évben egyre többször fordult elő, hogy kisebb-nagyobb csapatban tekertem. Idővel szépen megtanultam a jelzéseket, majd megtapasztaltam a (rendszeres) vezetést is.

A jelzésekre vannak gyorstalpalók és javaslatok, de gyanítom azért minden csapatnak más a szokása, etikettje, ha úgy tetszik. Vezetni fárasztó; fizikálisan, hisz tereptől és ellenszéltől függően simán 20-40 százalékkal több energiába kerül (olykor ránéztem wattmérőre, szuper tudományos), nehezebb frissíteni is, illetve mentálisan, mivel érdemes figyelni az útirányt, a forgalmat és az útminőséget, és mindezt jelezni a többieknek.

Ezeken a napokon lehetőségem nyílt többekkel együtt dolgozni, leváltani másokat vagy bújni mögöttük.
Bár alapvetően inkább a laza tempó az én világom, azért hosszabb távokon minden megspórolt watt számít, mégis végtelen menőség például sötétben megpakolt terepbringával tartósan 35 felett hasítani az éjszakában egy boly részeként.

Eat, sleep rave, repeat

Kajálásról merengtem már valamennyit, annyit tudok hozzátenni, hogy ezúttal kettő helyett csak egy perc jár a vállveregető gép alatt. Ugyan az első túrán az egyenletes energiaszint biztosítása szempontjából jól frissítettem, másból nem (a részletek bőven a TMI kategóriájába esnek — Guy Ritchie bölcsessége örök, For every action, there’s a reaction).
Mellesleg az egynapos mókák alatt sokkal megengedőbb (vagy yolóbb, ez létező és irodalmi kifejezés) lehet az ember magával.

Röviden, tisztában kell lennem emésztőrendszerem csínjával-bínjával. Például banánnal vigyáznom kell, de a tyúktojás az örök barátom marad.

(A külföldi körút alatt sajnos egy grazi Spar tojáskínálatával kellett beérnünk, mert piacos őstermelő barátom — becses nevén tojásos ember — inkább továbbra is Budapesten árulta portékáit. Pff.)

Olajozás, szépítkezés

Számtalanszor beleesem a csapdába, hogy intenzívebb napokon nem nyújtok megérkezés után vagy kezdem mobility-vel a napot.
Öreg hiba vagy már csak én vagyok az. Döntse el a kedves Olvasó.

Plusz egy. Jó ez a bajusz téma, csak kár, hogy megáll benne a megivott kóla cukra, meg az út pora.

Felszerelés

Illusztrálom rosszul lefotózott kerékpárommal.

Pakolás

A megénekelt Ortlieb csomagtartó + drybag kombó. Stabilabb, mint a magyar demokrácia jövője vagy egy nyeregtáska, cserébe másra való, mint amire én használom. A reggel berakod a cuccokat, este kiveszed típusú, ami nem a rendszeres megállásokra kitalált koncepció. Plusz, súlypont. Középen minden jobb.

Bármennyire is szeretem a Tailfin váztáskát, ilyen körökre valószínűleg lecserélem egy, a vázháromszöget teljesen kitöltőre. A kulacsok pedig mennek a villára. Egy Lidl run után sokkal egyszerűbb beleönteni a doboz tartalmát egy ilyenbe (még nem döntöttem el, hogy készterméket vásárlok vagy varrattattok egyet), sőt mi több, könnyebb belőle menet közben frissíteni. Alapszabály, hogy sosem azt kívánod, ami kéznél van.

Ugyanitt, hosszabb távokon legalulra is kulacstartót szerelek majd Tailfin konzolja helyett. Tisztább, szárazabb érzés.

Mehr Licht

Imádom a viszonyokhoz adaptálódó fényerejű Bontrager hátsó lámpámat, azonban az új csomagszállítási setuppal egyszerűen kitakartam. Jó darabig lamentáltam, mire sikerült megoldást találnom (csomagtartóhoz járó macskaszemkonzolt és lámpáét házasítottam).

Jó, azért írok az útvonalakról is

Osztrák-Magyar Monarchia

Ez a néhány dolog ütött random bullshit go agyamba a track kapcsán:

• Tovább kell művelnem magamat István Király (Stephen King, mert Jézus mellett ugyanis ő is magyar) munkásságában és elolvasni a Children of the Corn c. regényét, mert szomszédaink bizony ezt tették és láthatólag nagyon szeretik. A bringaút végtelen kilométeren és országon át kanyarog kukorica- és tökföldek mellett.
  Fejből nem tudom, hogy unalmas gátakról és rossz aszfaltról írt-e, mindenesetre rengeteget tekertünk ilyeneken és olyanokon is.

• Számos út folyó mentiként hirdeti magát. Hazugság. Elismerem, láttuk őket néha, korántsem a kampány során ígért szintén.

• Graz szupernek tűnt az esti megérkezés, vacsora, bevásárlás és reggeli csúcsidős városelhagyás alapján. Legutóbb, osztrák és cseh szomszédainknál is úgy éreztem, nem kell a fővárosban élni — kisebb falvak és közepes/nagyvárosok is élhetőnek mutatkoztak.
  Magyarországon bringázva számos helyen látom kifüggesztve a nyomor táblát. És ehhez még messze sem kell menni Budapesttől. Nem mintha messze indokolt lenne.

• Ha lehetőséged akad paradicsomot enni direktben a végeláthatatlan paradicsomföldön egy tőről, egyél.
  Ugyanígy, ha lehetőség nyílik tiszta vizű csatornákban, folyókban merítkezni 40 fok környékén egy bringatúrán, tedd. Akkor is, ha odafagysz kicsit.

Talán panaszkodónak tűnik ez külső szemmel nehezen követhető beszámoló, viszont végtelen hangulat akad 600 kilométerben, főként kis településeket átszelni — legyen az takaros osztrák falu vagy makettszerű skanzen présházszórvány, vagy különböző minőségű és nagyságú jugó falvak, ahol az emberek (vissza)intenek, kérdeznek, pedig nem beszéltek közös nyelvet. Vagy olyan falvak, ahol a kocsmát/boltot leszámítva teremtett lélek sincs, vagy még ott se.

Földivel találkozni Ausztriában és jó fej bisztróssal, meg betépett beszart síelő pozíciójában meredő osztrákkal a 24/7 nyitva tartó SPAR-ban, Szlovéniában bringázó amcsi kölykökkel, akik álmait éltük éppen (dude, irodai rabszolga vagyok, ez csak a szünet), szétrohadó német autóból kiszálló, híres diszkóslágert kamu-angolul éneklő horváttal vagy hálálkodó 60 körüli pultossal, aki anyanyelvén és kezével mondta, hogy minek vittem be a kólásüvegeket.

Hárman lenni az úton, a nagy ürességben, üres utakon, ösvényeken, szántókon és termőföldeken, helyeket látni, amiket valószínűleg sosem fogok újra, jókat enni szupermarket előtt dobozból, étteremben vagy vendéglátónk pörköltjéből.

Hell to the yes.

Tolnai gravelezés

Ezt senki ne úgy képzelje el, hogy bepakolunk egy hétvégére a baszatáskába és aztán ami a csövön kifér. Igazi social ride-okat jelent inkább, megtaláljuk azokat, akik a kerékpározás hasonló szeletét, hasonlóan űzik. Nincs faszméregetés, tényleg good vibes only.

Pénteken meló után nemcsak MÁV vagonjaival, hanem kerékpárvonattal is mentünk le a fővárosból előbb Simontornyára, majd Nagyvejkére naplementében szerelve, sötétben meg tekerve. Vacsora, beszélgetés miközben újra arcokat kötöttem a nevekhez. Másnap reggel bike-check és egy zseniális karika a környéken.
Szombat a hosszú, daráltunk löszös port, aszfaltot, földutat továbbra is kukorica mellett, de akadt tó, sás, farakás, erdő, gravel, erdészeti út, kiégett dombok és még por és még kukorica. Ja, meg kurva jó fények.

Vasárnap még egy kis terepezés, aztán haza. Esetemben Simontornyáig. Beszélgetés, vonatozás. Klassz kerékpározós hétvége.

Sosem tudom miképp zárjam le a hírlevelet

Lássuk így milyen.

Bálint

1. Mérj egy készülékkel és egy ökoszisztémában, ráadásul még ott is eldöntheted ráereszted-e a magasságkorrekciót.