Kurrens sorozatunk mostani (vö. forever bike) gravelem építéséről szól és most a nagyobb alkatrészcsoportok leírását folytatom tovább, míg az előző részekben saját igényeim felmérésével és koncepcióval kezdtem. A mostani alkatrészlistát itt találjátok.
Lépésről lépésre, tételről tételre
Toldalékok II.
Nyereg és nyeregcső
Itt ismét beszúrom, hogy mindkettő eredetileg vásárolt alkatrészt már le- és legfőképp jobbra cseréltem.
A miértekről és alaposabb kutatásomról későbbi, külön számban számolok be — addig is nyeregválasztás előtt állva1 kiindulásként egy kartonlappal és colstokkal mérjetek le ülőcsontotok szélességének és annak megfelelőt válasszatok, illetve a lágyrészeknek minél nagyobb kivágással gyártottat. Végül, velem ellentétben szánjatok 10 percnél több időt a döntésre.
Mentális fáradtságomat egyedül büdzsém fogyása előzte meg, így nyeregcsőből genericet és hozzá Rosebikes nyergét választottam L-es méretben, mondván semmi baj lehet, hiszen magas vagyok, nem kompakt és eddig is ilyen használtam.
Táskák
Mindig is csodáltam azokat, akik egy 0.5 literes nyeregtáskába taposott szerszámokkal, mez hátsó zsebében pedig két ropival, fél banánnal, egy zselével és kulaccsal mennek 100+ km-es köröket, bárhol. Mondjuk nem értem, hogy miképp pumpálják fel a kiszakadt tubelesst egy imbuszkulccsal, de én nem is tudok szerelni.
Én a másik véglet vagyok; inkább viszek több szerszámot, kaját, ráadásul a bennem élő sosem fázó viking még télen sem tűri a mez teletömését (hiszen az melegít). Így aztán mindent táskákba sűrítek.
Itt csalni fogok és már csak azokról a Tailfin táskákról számolok be, amik tapasztalat alapú válogatás után kiérdemelték helyüket a kerékpáron és a mindennapi tekeréskor is jönnek.
Táskák közül felsőcső és váztáskát veszek igénybe, leginkább gyakorlati és esztétikai okok miatt (ráadásul ezek áramvonalasabbá is tesznek). Persze megvan a maga szépsége egy minimál és “meztelen” gépnek, lecsapott (slammed) kormányszárral, a valóságban mégsem praktikus.
Felsőcsőtáska
Tailfin zip 1.1 literes méretben. Olyan menőségekkel dobálóznak, mint 3D hegesztett, vízálló műanyag külső, belső váz plusz karcmentes és mozdíthatatlan rögzítés — akár a speciálisan kialakított pántokkal vagy felsőcsövön helyett kapó furatokkal. Belefér a telefonom, csomó szelet/zselé, külső akksi (amihez még kábelkivezetője is van).
Bevallom őszintén nehezen vettem rá magamat, mert prémium(ra árazott) termék. Használat közben kiderült, hogy miért — egyikféle rögzítési móddal sem mozdult el sosem, a beépített merevítés miatt tartja az alakját, így könnyen pakolható, a cipzár egy kézzel kezelhető, ráadásul karcmentes maradt a váz (és még védőmatricákkal sem kellett telenyomni hozzá) és esőben is vízálló maradt.
Néhány hónap után egy hegesztés szétnyílt, egy emailváltás után szó nélkül küldték is a cserét.
Váztáska
Ez volt az első típus, amit valaha beszereztem. Jól pakolható, remek helyre viszi a súlyt és a relatív nagy vázháromszögem miatt általában jelentős űrtartalmút tudok futtatni a bringán.
Egy időben gondolkodtam egyénileg varratott teljes helyet betöltőn, de oldalszél miatt letettem róla, ráadásul egynapos tekeréseken általánosságban nézve felesleges is és inkább a kulacsoknak hagytam a helyet.
Az előző a nyergeiről híres Brooks gyártású volt. Üléseiknek az interneten és igazi emberek közt is külön kultusza van, így bizalmat szavaztam a terméknek. Hiba volt. Relatív rövid időn belül először a baloldali térképzseb cipzárját érte el a szomorú vasárnap, aztán a táska végét tartó hegesztett rögzítési pont unta meg az életet. Ráadásul az egész olyan semmilyen állagot vett fel és egy kézzel nyitni-zárni nagyjából már újonnan lehetetlennek bizonyult.
Amikor fülembe jutottak a pletykák, hogy Tailfin hamarosan saját termékkel jelentkezik a kategóriában, a kivárás mellé tettem le voksomat.
Anyaghasználatában, átgondoltságában és minőségében megegyezik korábban bemutatott kis testvérével (én a 3.5 literes félváztáskát választottam). Külön pluszként véstem fel cipzárak erősítését és az egykezes kezelést elősegítő merevítést.
Kifejezetten elégedett felhasználója vagyok minden terméküknek, nyugodt szívvel ajánlom őket (sajnos nem szponzorálnak, pedig igen sokat spórolhattam volna) és a kvázi felárért kitűnő minőség kapható.
Ha gondolkodsz ilyenben, ajánlom a 9 különböző méretű táskát bemutató videójukat.
Elektronika
Fejegység, szenzorok
Garmin 530-cal suhanok, bár véleményem szerint manapság bizonyos árkategória felett már nem lehet rosszat kapni (hold my beer). Ha már eldőlt, hogy lesz készülék igazából azt érdemes végiggondolni mennyire okosat veszel és melyik családba házasodsz be (Garmin, Hammerhead, Wahoo stb.).
Amúgy miért is jó?
Ugyan nem edzésterv, hanem kedv alapján tekerek2, mégis szeretem nézni az adatokat — pereg a pedálfordulatszám, szívritmus, watt, sebesség és távolság. Eleget bámultam már a kijelzőt ahhoz, hogy ránézve tudjam mi a teendő, levenni gázt vagy pedal to the metal. Hosszabb távokon, nagyobb erőfeszítés közben — amikor a fókusz széttöredezni kezd — segít lerövidíteni a döntésfát.
Nélkülözhetetlen mindez? Nem. Lehetne érzés alapján? Ha Lachlan Mortonnak megy, nekem is biztosan. Hasznos? Nekem igen.
Amiért számomra valóban elengedhetetlen egy ilyen készülék az a tájékozódás és útvonaltervezés — a fejegységválasztás és útvonaltervezés megér egy misét, külön számot tervezek mióta a Föld izzó gázgömbbé sűrűsödött, de haladjunk szép sorjában.
Aki ismer tudja, hogy különös tehetséget mutatok tájékozódásban és magamtól képes vagyok eltévedni akár egy egyenes úton is. Emiatt és a mindenhonnan letölthető (gravel) útvonalak miatt tartom nagyra Garminomat. (Persze egy 6-7 centi átmérőjű képernyőn menet közben tájékozódni érdemben senki nem fog, így egy mobil offline térképekkel szerencsés kiegészítő.)
Bónusz kérdés — van telefonom, az miért nem jó? Nyilván az, bár cipőt a cipőboltból. Szakeszköz és fórumok szerint az állandó rázkódás valamilyen módon legyűri a maroktelefonod ellenállását, persze van megfelelő konzol és hit. Meg aztán az esés elkerülhetetlen, szóval inkább veszek új fejegységet, mint mobilt.
Lámpák
Első terén háromfélét különböztetek meg; nappali villogót, sötétedés utáni városit és kifejezetten (nagy sebességű) éjszakai tekerésre tervezettet.
Persze a kategóriahatárok elmosódnak, de nagyjából kijelenthető, hogy a nappali menetfény elől és főként hátul növeli a mindenkori láthatóságot és ezáltal a balesetek lehetőségét.
Elől öszvérként egy Knog Blinder 1300-at használok — végtelenül idegesítően villog napközbenre és megfelelő fényerőt biztosít akár egy váratlan éjszakai tekerésre is, plusz megfelelő Garmin konzollal a fejegység alá rögzíthető.
A német KRESZ-nek megfelelő, autóéhoz hasonló kialakítású fénycsóvával operáló városi lámpámmal ellentétben elvakítja a szemből érkezőt. Utóbbi cserébe nem tud villogni és terepre pedig nem elég.
Záró tipp: fényerőnél sose a legerősebb fokozatot nézzétek, hiszen azon jellemzően kevés ideig üzemelnek (tehát az alatta lévőnek is elegendőnek kell lennie).
Hátsó terén sokkal szigorúbban tartom az aszfalton állandó lámpahasználatot, elégedett használója vagyok a már csak forgalmazóknál kapható Bontrager Flare-nek.
ANT+-tal vezeték nélkül kapcsolódik a fejegységhez, szabályozható onnan és fizikai gombbal is, induláskor automatikusan bekapcsol, fénye síkon bárhonnan kivehető és a körülményekhez igazítja a fényerejét.
Percepció, mintsem mérés, de mióta használom nagyobb ívben kerülnek ki az autósok.
Apróságok
Sárvédő
Apró és legalább a sár egy része nem az arcomba megy.
Kulacstartó
Semmi extra, de legalább féloldalasan is kivehető a kulacs, így kevésbé zavar be a váztáska.
Csomagtartó
Tailfin egyszerű és nagyszerű megoldása, amiben egy időben szerszámtartót vittem vagy harmadik kulacsot. Bár mostanság a napi tekeréseken üres, viszont annyira praktikus, hogy helyén hagyom.
Csodaszépen megmunkált tárgy, jó ránézni.
Csengők
Hiszek a kulturált közlekedésben, ezért kétfajtát is használok — az egyik aktív (lásd link), a másik passzív. Városban, könnyű terepen egyszerű az ember dolga. Az ércesen pengő hangú aktívan, ujjal megszólaltatott egyaránt jól működik emberekkel, (vad)állatokkal.
Technikás terepen, ereszkedéskor nincs elég kezem, se agykapacitásom, hogy Gandalfként másokat jöttömre figyelmeztesselek, így jobb híján mountain bike3 (medve)kolompot izzítok. Elég okos ahhoz, hogy igény szerint némítható és még vidáman csilingelő a hangja is.
Nem is véletlen, hogy néhány munkakutyában felkeltem a szunnyadó pásztort, ha elszáguldok mellettük (nem egy harapott rám finom légyszi, inkább arra menj alapon és erős ordítás után nézett rám jézus, ember, csak a munkám végzem tekintettel).
Persze egy modern hátsó agy egy rendkívül hangos és mérges darázsraj hangjával ér fel, de egyenletes fordulatszámot megkövetelő mászás közben kevésbé előnyös.
Körbeértünk
Lám az alkatrészlistát végig is zongoráztunk. Az önkétes upgrade-ek és a kényszercserék kapnak egy-egy részt még. Tartsatok velem.
Bálint
Most gravelről beszélgetünk, nem hollandus omafietsről. Ezen még én is — aki nem különösebben hajlékony — előrehajolt, kvázi agresszív pozícióban ülök.
Garmin Connect gyakorta meg is mondja, hogy a tekerésem haszontalan (unproductive), ami kicsit demotiváló. Robbanékonyságra egyáltalán nem edzek, ezért szokott a legtöbbet hupákolni. Az élvezet mellett az állóképesség fontos nekem.
Érdekesség, a mountain bike (hegyikerékpár) is egy ún. fajtanévvé vált védjegy, mint például az aszpirin, dzsip, heroin, kuka vagy walkman.