Kurrens sorozatunk mostani (vö. forever bike) gravelbringám építéséről szól. Az előző részekben bemutattam igényeimet, koncepciómat, alkatrészeket és upgrade-eket. Most a mindennapi tekerésekhez kapcsolódó újításokat, terveket ismertetem.
Tervek
Kormányváltás (érted, kormányváltás)
Néhány számmal ezelőtt írtam a erről, ezt egyszerűen az upgrade-lista végére száműztem — az alkatrész árán túl minden egyéb teendőt figyelembe véve nem olcsó mulatság. Nyújtásba, mobilitási gyakorlatokba és erősítésbe vetem hitem.
Kormányszár
Általánosságban a kerékpárral két, legfeljebb három ponton állunk kapcsolatban tekerés közben — ülés, pedálok és kormány. A kerékpározás pedig emberben kikötő rezgésátvétellel jár, ez pedig — ahogy megbeszéltük — leegyszerűsítve nem jó. Fáraszt, kellemetlen, fáj.
Ülést rögzítő nyeregcsőre megtaláltam a megváltást, szerencsére a gyártó a kormányszárra is gondolt. Pont ugyanúgy bólogat, mint testvére.
Kétféle verzióját gyártják, tudásban azonosak, súlyban viszont nem. Esetemben, ha könnyebbet szeretném, a 80mm-esnél 36 grammért kemény 70 nyugati márkát eurót kell fizetni. Itt egyébként nem rúgóval oldják meg a csillapítást, hanem gumibetétekkel1.
Erről is csak pozitív, sosem hittem volna véleményeket hallok, a következő 20%-os leárazáskor benevezek egyre majd én is.
Könyöklő
Természetesen nem azért, hogy időfutamot menjek, inkább kényelem, pozícióváltás és újabb fogáspont miatt (+ ha végtelen pénzem lenne, vehetnék specifikus táskát is rá).
Korábban mentem már ilyennel, azonban a nyereg elsődleges elhelyezkedés és formája kevésbé engedte a folytonos használatot (a máshová kerülő csípő és súly hamar elviselhetetlenné tette). Pedig egyenes síkon és aszfalton csodálatos dolog.
Amennyiben az ember a könyöklő nyereggel egy szintbe emelésével hajlandó az áramvonalasságból valamelyest lemondani, máris jobb helyzetbe kerül.
Az érvelést a sikeres ultrakerékpáros Ulrich Bartholmoes hardtail dropbar montija remekül illusztrálja:
Sajnáltam, hogy a decathlonoshoz nem kapható a változtatást könnyen eszközölő magasító.
Mad skillz, yo
Amikor elnézem a Budai-hegységben (is) ugrándozó downhilles srácok videóit vagy épp durva terepen lefelé szaggatok — miközben ateistába hajló agnosztikusból egy tizedmásodpercre hithű kereszténnyé válok —, az szokott bevillanni, hogy faszom, én bizony túl későn kezdtem el biciklizni. Fiatalon kell, ugyanis az ember akkor még halhatatlan és ösztönösen tanul.
Ezt fejleszteni biztos lehet, rémlik valamiféle cyclo-cross reggelek nevezetű, szabadon látogatható kerékpárkezelési edzés a Hajógyárin. Szerencsére az internet kegyetlen kedvében járt és nem találtam meg. Ha valaki ismer hasonlót, szóljon (vagy youtube it).
Kényszercserék
Gondolom mindannyian láttunk már a hanyatló Nyugatról importált összes, plusz 50k kilométert futott, visszapörgetett órájú napszítta és lepukkant, rosszul szervizelt német autót (de főnök, ez BMW). Megvenni volt pénz, költeni már nincs rá. Na, ezt nem akartam saját kerékpárommal és jött az egész sorozatot felütő autós analógia.
Elég (offroad) távolságot tekerek, hogy rendesen kopjon a kopó és nőljön az esélye egy-egy balesetnek. A régi mondás szerint kétfajta biciklis van, aki már eltörte a kulcscsontját és aki majd fogja. Estem már én is számos alkalommal — eddig inkább szerencsésen, mintsem ügyesen — és ugyan vannak hegek, súlyos sérülések még elkerültek. Eddig jó dolga volt a gépnek is.
Ellenben legutóbbi esetnél sikerült felütni az első felnit és eltörni a hátsó fékváltókart annyira, hogy pont ne működjön rendesen (minden mást csak vissza kellett állítani a helyére, jelentem, a lélekjelenlétem nehezen csavarozható).
A felnit visszahajlították és azóta már csak kompresszorral tudom feltenni a tubeless-t, mint a szegények2. Bár ránézésre rendben van, előbb-utóbb cserélni kell3. Nyilvánvalóan egy teljes új kerék közel ugyanannyiba kerül, mint lecserélni a felnit, új küllőket venni és újraépíttetni4.
A fékváltókarral sem érdemes szórakozni, mivel a javítás nem gyakorlat, így a szétszedés, legózgatás még több munkaórával és nem vállalt garanciával jár.
Nem mindegy, hogy egy BMW vagy VW Golf alkatrészárait kell kicsengetni. (Regélek erről úgy, mintha valós fogalmam lenne a kettő közti valós árszintkülönbségről.)
Aki nem volt rest elővenni a virtuális kockás füzetet (ami négyzethálós, valójában, látszik nem veszett kárba a 12 év matematikaóra) és a leírtak alapján utánaszámolgatni, akkor nem nehéz rájönni, hogy már a magyar átlagfizetés sokszorosát költöttem a hobbimra, amit aztán egy eséssel kezdhetek majdnem teljesen újra.
Akkor mégis miért?
Mint mindenre, erre is van tökéletes Tankcsapda idézet. A válaszom sokrétű, engedtessék meg, hogy egy pillanatra zabolázzam gondolataim csapongó örvényét.
Kezdjem a demagóggal? El is ihatnám. vagy a még irritálóbb Én legalább teszek valamit az egészségemért.
Mondjam a politikusit? Egyik nagyapám egész életében biciklizett, nyeregben ülve mindig rá gondolok. Hazudnék, de eszembe jut az öreg olykor — nem emlékszem mennyit vitt, de meghatározó emlékem, ahogy ültem az általa csinált gyerekülésben, előtte a felsőcsőn, lábam a villákra szerelt tartón, körülöttem mindenütt egy egész felnőtt és megyünk. Meg hogyan ment bárhol az előző ‘20-as években gyártott 458 kilós tankjával? (Ha valami, akkor az az igazi örökbicikli.)
Jöjjön a tenyérbemászó új hullámos? Amíg nem csinálod, nem értheted. Amúgy bazmeg, van benne valami. Amióta komolyabban tekerek rengeteget tanultam magamról, a képzelt és valós fizikai és mentális határaimról. Megélni azt, hogy a testem, amivel oly sokáig haragban álltam, tulajdonképp mi mindenre is képes — ha segítek neki és hagyom érvényesülni.
Mielőtt mindenki agyvérzést kapna, eskü lezárom a naplót, pedig még hol lenne a vége.
Szóval, kedves Olvasó, a legegyszerűbb és legőszintébb válasszal zárom az érvelést —
azért biciklizek, mert szeretek.
Hogyan tovább?
Kíváncsisággal tölt el, hogy miképp fogom látni a hobbimat mondjuk öt évvel később — kipróbálom-e a villában látható flip-chipet valaha, megértem-e mélységében a különböző (váz)geometriát, egyéb alkatrészeket, netalántán építek új gépet, akár saját magam, járok-e bikepacking és/vagy ultratávokat, elengedem-e a bemutatott forever bike-ot és lesz helyette n+1?
Zárásként az ókori Thészeusz hajója paradoxonról annyit, hogy a tárgy helyett inkább azt nézem, amit jelent (jézusom, mennyire el kell nyomnom a cinikus énemet) és
Ahogy Michael Jackson posztumusz albuma mondaná — This is it
Véget ért a gravelem építését bemutató sorozat, remélem tetszett és kedvet hozott a pedáltaposáshoz.
Valamilyen formában és témában jön majd a folytatás.
Bálint
Az angol szó elastomer, ami fordítóprogramok elasztomernek magyarítanak és bár létező szó, ha az ember még egy percet rászán megtudja, hogy közönséges gumiról van szó (wiki):
”Az elasztomer elnevezés az elasztikus + polimer összeolvadásával keletkezett, vagyis rugalmas polimert jelent. Ilyen rugalmas polimer jellemzően a kaucsuk, vagy még inkább a gumi.”
Gondolom mindenki az ilyen nyelvészkedésért és az egyéb érthetetlen utalásért, követhetetlen csapongásért jár ide. Szívesen.
Vegyetek néhány száz forintért Schrader (autószelep) átalakítót a Prestához, aranyat ér. Eddig sosem szóltak a benzinkúton sem a használatért.
Igazolt az élet — hétköznapi halandók akkor használnak karbon kerékszettet, ha valaki veszi nekik. Nem mindegy, hogy a HUNT csúcs aluját kell pótolni 560 euróért vagy a csúcs karbonját 1600-ért.
Az eredeti HUNT helyett én már csak DT-Swiss felnit teszek a digitális kosárba, ami valószínűleg más profilú így eltér a küllőhossz.