#75 — Sóder Klub 25/2 (április)
Avagy group ride a lelkednek
Ez a poszt is majd két hónapja alussza téli álmát a vázlatok közt, most fel- és kipofoztam. Jó szórakozást.
Négy éve kerékpározok újra (értsd gyerekkorom után), a második elejéig jellemzően egyedül. Akkoriban a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően eltévedtem egy többnapos ún. közösségi hétvégi tekerésre, ahol találkoztam azóta is hű, ún. kerékpáros barátaimmal.
Szerencsére ez a kör azóta is bővül.
Közösség és a kerékpározás
Ugyan dédszüleim félhomályos nappalijának falán láttam kamu-aranyfüstös keretben figyelő hurkás Kisjézus galambokkal jellegű festményt, a vallás teljes mértékben kimaradt az életemből. Egyszer hallottam egy olyat, hogy a vallás egy mankó, amibe kapaszkodhatsz, ha épp nehéz az élet és eldobod, ha minden jó. Nem teljesen értek vele egyet, de elgondolkodtató koncepció.
A támaszt nem is, de a vallással jobbára “járó” közösséget/hez tartozást hiányolom.
A való életben én vagyok tágabb értelemben vett buborékom kerékpárosa — Bálint, aki bringázik — az udvarias érdeklődés mellé inkább egy talányos minek és hogyan csinálod ezt magaddal szemöldökhúzás, avagy a kedves őrülteknek tartogatott támogató, puha tekintet párosul.
Bár a már említett kerékpáros barátaimmal lehet vesézni a hobbit, annak szerteágazódó jellege és személyes érdeklődésünknek megfelelően különböző dolgok fognak meg benne.
Ráadásul amióta a tűz köré gyűltünk, az ember mindig keresi a saját közösségét.
Sóder Klub
A KLND-vel voltak fenntartásaim — részben felemás élmény alapján, de felületes szemlélőkén sok olyat csinálnak, ami engem rendezőtől függetlenül hidegen hagy (például versenyek/tömegrendezvények, ez személyes preferencia, tisztában vagyok vele, hogy sokaknak ez kifejezetten motiváló és/vagy érdekes — mások vagyunk és ez így jó).
Újabban viszont úgy érzem úgy nyitnak a közösség felé, ami egyre jobban szól nekem is.
Podkasztjuk1 szerintem kifejezetten szórakoztató, instant túrák ötlete klassz és az újra(?)indult Sóder Klub és egyéb social ride-ok pedig ragyogó dolgok.
KLND közösségépítésének része egy discord-csatorna, ahová különböző szintű klubtagsággal lehet meghívót szerezni.
Sok minden mellett itt kerülnek megszervezésre a Sóder Klub alkalmai is — hallomásból és saját tapasztalat alapján ezek laza, tesztoszteronbomba-mentes (jobban hangzik, mint a faszegoméregetés-mentes) karikák terepérdeklődésű embereknek. Szerencsére erre külsőst is lehet hívni és nagyjából annyi az elvárás, hogy a megadott tempólimitet minden résztvevő képes legyen tartani.
Engem Lili barátom (Miii, te ismered a KLND podkaszt hosztját? Why, yes.) hívott meg erre a bizonyos áprilisi körre — átküldte a discordon megosztott esemény részletes leírását (hol, mikor, mi és hogyan) és egy első nap az iskolában alvás után már a Déliből Bicskére tartó vonaton találtam magam.
25/2
A hivatalos találkozó a bicskei vasútállomásra került megszervezésre. Sosem voltam jó nevekkel, meg 10-30 fős társaságok szia, Bálint vagyok típusú körbemasírozásában, így az általános köszönés mellett a mellettem állókkal kezeltem csak le.
Amennyire értem a tracket rotációban mindig más tervezi, ez alkalommal Lili volt a soros. Ez kedves sok szempontból környékem, bár kerékpáron nem, vagyis inkább csak aszfalton jártam be és bár túrázva a jelentősebb kilátópontok már megvoltak, kifejezetten kíváncsi lettem a gravelverzióra.
Az útvonal tökéletes — nem túl technikás, mégis akad néhány lejtő, ahol jobban figyeltem, akad néhány emelkedő, ahol jobban kellett pumpálni, változatos a felület, jó az aszfalt/terep arány.
Ha jól számoltam tizennyolcan gyűltünk össze, különböző erőnlétben, bringával és az útvonal (és a társaság) ezt is remekül támogatta. Belátható távolságokon és/vagy nagyobb látnivalók után mindig akad egy tökéletes pihenőpont. A tarjáni halastó volt az első, itt már pukkantak is a táskák mélyéről előbúvó makarónifoltos tuppervárék, osztásra került a kókuszgolyó. A település határában vízvétellel és pumpálással töltöttünk némi időt.
Aztán Gerecse erdeibe vettettük magunkat, mindenféle izgalmas úton jutottunk fel Pes-kőre, élveztük (rendben, én élveztem) a sziklaszirten felcsapó hűsítő szellőt, a gyönyörű kilátást és SPD-ben átsasszéztunk a barlanghoz is és aztán ereszkedtünk egy egészen vadat is.
Alapvetően kevéssé szeretek megállni tekerés közben, itt valahogy mégsem zavart egyáltalán — mindig akadt kivel beszédbe elegyedni.
Az nagyobb ereszkedés után az előőrssel Somlyón álltunk meg a tervezett nagyobb pihenőre. A kibelezett, lassan düledezésnek induló kulcsosház után, a gyepen, a napon és hol csendes, hol élénk szélben. Hamar előkerültek a takarók, kávéfőzők, kávék, kaják, témák. Az első néhány adag fekete már javában főtt mire teljes lett a csapat. Én a körülöttem ülőkkel csevegtem, de a kiterjedt társaságban egyszerre futott bringapróba, szerelés, felszerelésmustra és kávéfőzős beszélgetés is.
Az ejtőzés után még egyet másztunk a csúcsra, ahol Lili jó túravezetőként elmondta, hogy ez itt a kert.
Utána néhány kisebb-nagyobb emelkedőt leszámítva alapvetően lejtőztünk Óbarokig, ahol mindenki eldönthette merre és hogyan tovább — autó, vonat, bicikli. Buba irányába végül öten indultunk és a Bicske - Botpuszta by KLND Gravel szegmenst még megnyomtuk egy kicsit.
tl;dr
Tökéletes hangulattekerés — hasonszőrűekkel beszélgetős, ismerkedős, tapasztalatmegosztós esemény. Ha az ember bírja a közösen kiválasztott, egyébként baráti tempót és van egy vállalható terepbringája, csak ajánlani tudom.
Csatlakozzatok a közösséghez itt.
Bálint