Bence barátommal délelőtt keveredtem bele egy beszélgetésbe, hogy miért is pörög USÁ-ban a kézműves kisipari kerékpáripar (váz, alkatrészek, kiegészítők, táskák, életérzés stb.). A költhető jövedelem, vegyél meg mindent a tárgyaid a személyiséged és a fogyasztói I need the latest & greatest mentalitás kétségtelenül nem lehet az egyetlen magyarázat.
Mielőtt reddit megölte az egyébként igazán forradalmi Apollo appet én aktív felhasználója voltam a platformnak. Aki nem ismerné; az a fórum jellegű felület, ahol minden hobbira, érdeklődési területre megtalálja az ember a közösségét, beszélgetőtársát vagy épp szakértőjét.
Ez olyannyira működik, hogy minden nagykutya AI/kereső kétségbeesetten próbálja felhasználni, beépíteni a saját large language model betanításába, keresési eredményeibe.
Lényeg tehát, hogy egy időben sokat pörgettem és megtaláltam néhány számomra érdekes, jobbára így-úgy kerékpározáshoz (my-my) kapcsolódó ún. subredditet. Az r/xbiking az egyik kedvencem — mindenféle egyedire szabott, módosított, felújított, javarészt terepbringát tartalmazó fórum.
Itt olvastam valamikor a klunker1 kifejezést és random tényeket és témákat felületesen ismerő agyam hirtelen összekapcsolta a dolgokat.
California klunkerz
Az eredetük ebbe, a harmadik legnagyobb USA tagállamba, vezethető vissza az 1970-es évekre (persze redditen megtalálja az ember a nagyapám 1950-ben már ezt csinálta sorokat, ha nagyon akarja). Hegyekben gazdag Bay Area és Marin county vidékéről van szó, hegyekről pedig tudjuk, hogy meg kell mászni őket, hiszen azért vannak ott.
A probléma viszont ott kezdődött, hogy ekkoriban egyszerűen nem léteztek kifejezett terepkerékpárok.
Klunking is taking one of these junker bikes, putting 10 speeds on, going up into the hills & having a ball.2 A roncskerékpárok alatt az ‘30-as és ‘40-es években gyártott, jellemzően Schwinn ún. «újságkihordó fiú» bringákat értették.
Chicago Schwinn — reddit
A probléma ott folytatódott, hogy ezeket nem ilyen felhasználásra tervezték — kontrafékek egy-egy lefelé száguldás és fékezés után önmagukból az agyból a zsírt kiégetve sikítottak, vázak törtek (bár számomra meglepő módon akár 5 centis külsőkre építették őket), a nagyjából kopasz külsők pedig nem ilyen terepre készültek.
Innen logikus következtetésnek és lépésnek bizonyult az egyedi átalakítások beindulása. Testre szabott barkácsmegoldások, (motor)alkatrészek az évtized közepére már gyakoriak.
Joe Breeze’s 1937 Schwinn Excelsior X had been painted four or five times before he found it in a Sacramento Valley junkyard in 1974. He carefully scraped through to the original ivory on blue spears. This bike sports Breezer #1’s front fork for a Repack test. Fall, 1977.3 — Marin Museum of Bicycling and Mountain Bike Hall of Fame
Away from the cars, cops and concrete
A hobbi gerincét a Repack nevű verseny adta. A relatív rövid táv (3,4 km) úgy 400 méteres szintemelkedéssel jelentkezett (a futam szemszögéből csökkenéssel) és a verseny alapvetően a modern downhill vonalat képviselte — az a győztes, aki legrövidebb idő alatt élve (nem feltétlenül sértetlenül) ér le.
A helyi legendás(an technikás) pályából ‘76-ra lett “hivatalos” verseny. A következő években újságcikkek, tévériportok mutatták be a mountainside surfinget (kb. hegyoldali szörfözés).
Három év alatt 24 versenyt tartottak, amit néhány követett még a következő évtizedben. A ‘84-es betiltást már kevesen ellenezték — a legtöbb híres résztvevő már saját (kerékpárépítő) vállalkozására koncentrált4 és az általános érdeklődés is a downhill versengésről a cross-country (kevésbé technikás terepbiciklizés, túrázás), közösségépítés és ma bikepackingnek hívott kerékpáros utazás irányába fordult.
Up at 4 A.M. to ride to the top of Mt. Barnabe in west Marin for coffee, doughnuts and the Sunrise (preceded by moonset). Here we are at the top, October 27, 1977. Left to right: Joe Breeze, Vince Carlton, Fred Wolf, Gary Fisher, Charlie Kelly, Eric Fletcher.5
I Learned to Fly… On A Mountain Bike: Wende Cragg Documents the Birth of Mountain Biking — The Radavist
Breezer — első széria
‘77-ben Joe Breezer helyi vázépítő barátai és saját igényének kielégítésére építette meg az egyik első modern moutain bike-ot6.
A váz downhillre koncentrálva Breezer ‘41-es Schwinnjének geometriáját alapul véve készült, plusz vázmerevítéssel, BMX villával, pályakerékpár dropoutokkal, illetve az akkori túrakerékpárok dupla vagy tripla hajtásával és Shimano vagy Suntour hátsó váltókkal, cantilever (kanti) fékekkel.
További érdekesség, hogy ezen féktípusok hatékonyságát még nem tudták felmérni, ezért a teljes kialakítás alkalmas volt dobfékek alkalmazására is. A krómozott acélfelnik és esztétikában különösen passzoltak a rézzel és nikkellel kezelt acélvázhoz. Ennek célja a felhasználást szolgálja, ugyanis nehezen sérül, így nyugodtan lehet terepen használni, egymásra vagy teherautóra hajigálni.
A cockpit motoros kiegészítőket kapott, mind a kormány, mind a fékkar és a markolatis eredetileg arra a felhasználásra készült.
A teljes alkatrészlistát és több fotót találtok a The Radavistnál.
Cunami
Breezer hamarosan további kilenc ilyen kerékpárt készített, sőt tovább új, javított verziókat is, de közben mások sem tétlenkedtek. ‘79-ben már alu dropbar mountain bike is kikerült a vázépítők keze közül (amit nevezhetnénk gravelnek is), ‘82-ben pedig már tömeggyártott terméket is vásárolhattak az érdeklődök az említett r/xbiking-on reneszánszát élő Specialized Stumpjumper megjelenésével.
Az évtized végére pedig már a full suspension (első hátsó felfüggesztés) és tárcsafék is elérhető vált. Ahogy a nagy (országúti) gyártók is észbe kaptak és a világot elnyelte a monti láz.
Ennek fényében teljesen logikus és érthető, hogy első felnőtt kerékpárom miért egy Neuzer monti lett úgy 20 évvel a valaha első példány megjelenése után.
USA, USA, USA és Kanada
Ez a poszt néhány órányi keresés eredménye arról, hogy a megoldásfókuszú amerikai barátaink olyannyira szeretnek bütykölni, barkácsolni, hogy ez egy új (olimpiai) sportágat szült és talán ebből is eredeztethető a kisipari megoldások népszerűsége is.
A témát és/vagy az (h)őskor hőseit teljesen felölelőt cikksorozatot nem tervezek írni, egyrészt mert mások már nálam valószínűleg jobb eredménnyel megtették, másrészt pedig íródtak már könyvek is. Például:
Charlie Kelly: Fat Tire Flyer: Repack and the Birth of Mountain Biking (2014-es, amazonon elérhető)
Wende Cragg: Camera Corner (előrendelhető, Magyarországra nem szállított)
Wende a Repack első női versenyzője és a fotóival a korszak dokumentálója is. A szemfülesek észrevehetik, hogy a könyv címét adó Camera corner egyébként a verseny egyik állomását jelöli.
Az elsőt szerintem megrendelem. Míg a második olyan, mint az amcsi kerékpáros kisipari termékek, nemcsak a rendes életszínvonalat biztosító munkadíj miatt drágák, hanem mert indokolatlan áron jutnak el Európába és onnan meg hozzánk a Balkánra7.
Záró gondolat, ami kapcsolódik az egészhez, mégis same but different egyszerre. Egy ideje követem a kanadia, ám Dániában élő Ride slow, die whenever. Matias Stridsland munkásságát.
Ugyan ő a ‘90-es évek montijaiból merített ihletet egy modern kerékpárhoz, szerintem mindenképp érdemes elolvasni a Beachcomber az ötlettől a tervezésen át a gyártatásig tartó útját (figyelem, nerd mélységig megy).
Semmi szükségem vagy pénzem rá, de szíven szerint venném az utolsó L-es teljes titán vázat és villát 1 millióért és némi apróért.
Bálint
Gépi fordítás: Klunking az, hogy fogsz egy ilyen roncskerékpárt, 10 sebességet teszel rá, felmész a hegyekbe és jól érzed magad.
Gépi fordítás: Joe Breeze 1937-es Schwinn Excelsior X-ét négyszer vagy ötször festették le, mielőtt 1974-ben rátalált egy Sacramento Valley-i roncstelepen. Gondosan lekaparta az eredeti elefántcsontfehéret és kék festésig. Ezen a kerékpáron a Breezer #1 első villája látható egy Repack teszthez. 1977 ősze.
Talán márkaneveket ismerve néhányuk már ismerős lehet: Joe Breeze, Charlie Cunningham, Gary Fisher, Otis Guy, Charlie Kelly és Tom Ritchey.
Gépi fordítás: Hajnali 4-kor kelés, hogy a nyugat-marin-i Mt. Barnabe csúcsára tekerjük, ahol kávét, fánkot és napfelkeltét (ezt megelőzően holdnyugtát) élvezhetünk. Itt vagyunk a csúcson, 1977. október 27-én. Balról jobbra: Joe Breeze, Vince Carlton, Fred Wolf, Gary Fisher, Charlie Kelly, Eric Fletcher.
Később egyébként Gary Fisher, Charlie Kelly és a vázépítő Tom Ritchey MountainBikes cégnéven árulták termékeiket, de fajtanévvé válás áldozatává esve kénytelen voltak nevet változtatni.
Jelen esetben 80 dollár a könyv és plusz 84-ért viszik el Németországig.