#50 — kényszerpihenő
Szuperhős majmolásban
Batmannel jelenleg csak egyetlen közös tulajdonságunk van, mégpedig nyakunk mozgástartománya.
Rutinműtét miatt varratok vannak bennem (csakúgy, mint Batmanben) és a sebész aznapi ítélete alapján
3-4 hétig egyáltalán nem sportolhatok.
He?
#sokankérdeztétek (Tulajdonképp feliratkoztatok, szóval magatokra vessetek egy-egy.)
Idén úgy alakult a(z sport)életem, hogy eddig átlagban sikerült 1000 km/hónap távot megtenni. Nem tudatosan, csak megtörtént — ráértem, élveztem, mozogni jó.
Tavaly 9500 km körül zárult az év és rothadt kapitalista és/vagy gyűjtögető ősember énem szerint a több, jobb alapon idén többet kell menni.
Szóval, az öröm és a statisztika adta kényszer úgy formált bennem egy kimondatlan célt, mint hobbitokban ragaszkodást az Egy Gyűrű — mi lenne, ha összehoznánk a 12 000-et?
Türelem, tornaterem
Jelenleg a gyász öt szakaszán pofozom át magam (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás), jelenleg a harmadiknál tartok — ha nem baszatom, akkor igazából lehet (a tiltás ellenére) sportolni. Tudod, nyugdíjas tekerés.
Mivel különleges és egyedi vagyok, a tagadással keveset foglalkoztam és energiáimat inkább a dühre koncentráltam. Hiszen kurvára nem erről volt szó, előzetesen két kieső hétről beszéltem egy másik orvossal és most mégis miért lett ebből a duplája?
Ott van ez a közepesen mélyre ásott, egészen ambiciózus éves cél, ami az áradó Duna hordalékához hasonlóan elúszni látszik. Ugyan szeptemberig a már elkezdődő kihagyás ellenére hoztam a célt, a maradék idő alatt szinte lehetetlen lesz bepótolni az elmaradó ~1000 km-t.
Ezt leszámítva is viszket a tenyerem — a számokat kihúzva az egyenletből a mozgás, sport mindennapi életem évek óta aktív része, ez a going cold turkey1 pedig nem egyszerű.
A bringázás rengeteged ad (feltételezem még más, számomra érdektelen sport is). Minden értelemben minőségi idő — emberi kapcsolatokban, fizikai állapotban, egészséges önbizalom képző hatásában, stresszlevezetésben, kalandvágy orvoslásában és persze büdzséhiányban.
It is what it is
Októberre én nem pumpkin spice lattét és a halloweent várom, hanem az újra szabad tesizést. A gyász talán erős megfogalmazás a helyzetre, hiszen komoly baj nincs, kisebb léptékben azonban mégis erről van szó.
Végezetül vigasztalásként hadd idézzem a magyar néplelket2 az Emberek, Süt a nap c. klasszikusának segítségével:
Süt a nap, nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb!
Ez a mondat számomra rendkívül ambivalens, egyszerre veregetném vállon szerzőjét és állítanám sortűz elé a szőnyeg szélére.
Bálint
Ha már nyelvészkedés, ízlelgessük a különbséget: igazi magyar ≠ igaz magyar.