#76 — kombó rájd
Shimano Rebound × Ride with GPS Cutty Cap Challenge × KLND social ride
Kevéssé tartom ujjamat a kerékpáros (vagy szűkítve graveles világ) ütőerén és milyen jó, hogy KLND pedig igen.
Jó példája volt ennek a májust záró nemzetközi események összefűzése és szuper social ride-dá (közösségi tekeréssé? nyeh) gyúrása.
Miről is van szó?
Hatalmas a szívem, az olvasókért rákerestem. Not all heroes wear capes.
Shimano Rebound
On May 31st, it is time to (re)discover your own region, build your own route and crush as much gravel as possible. Together, we'll keep this the largest and most famous gravel event in the world. And best of all: it starts at your doorstep.
Azaz ezen a dátumon gravelezz helyben, oszd meg releváns oldalakon és legfőképp, érezd jól magad.
Ride with GPS — Cutty Cap Challenge
To celebrate the 5th anniversary of the Cutty Cap Challenge, we've completely reimagined the scavenger hunt as a fun, live-action game. Cap seekers can earn points in real-time for visiting multiple locations and adding photos of their adventure.
Azaz a regisztráció után egy bizonyos dátumon egy időpont után az elrejtett sapkákat bárki megkeresheti az appben megadott koordinátákon. Budapesten (gondolom) KLND egyezett meg a Ride with GPS-szel és rejtett el 10 darabot.
KLND esemény
Ismét Lili sietett segítségemre és súgta meg, hogy lesz az esemény (azóta regisztráltam és klubtaggá avanzsáltam, mindenki kifújhatja a levegőt és megnyugodhat). Facebookon meghirdetésre került a Rebound esemény, de a sapkavadászat klubtagoknak megtartott extra maradt.
Beszámoló
Bármiféle különösebb elvárás nélkül érkezek szombat reggel a Gellért térre — ha jó lesz, jó lesz, ha nem, akkor is. Nyolc előtt gurulok be szálló előtti medencés absztrakt akármihez. Már mindenütt rendes kerékpárjelmezes emberek, izgatott zsivaj, némi susmus, néhány és te miért jöttél? vagy az milyen külső? Attis bizton büszke lenne Lilire, aki a kör közepén áll és az embereket igazgatva KLND-eseményfotóz. Kezében a vas, alkar nagyságú ágyúval (láthatóan remekül értek a fotózáshoz is). Mások a bringájukat fogják vagy támasztják. Sokakat imád a kamera, lubickolnak a rivaldafényben, akad, aki inkább macskák ninja-folyékonyságával húzza ki magát az objektív okozta szereplés alól.
Nyolckor élesedik a kincsvadászat a Ride with GPS appjében, rögvest erősödik a kakofónia. Többeknek, nekem sem működik, illetve sokan nem is hallottak róla.
Meg persze mindenki másért jött. A menő felszerelésekhez sokan még egy-egy baszatáskát is vállukra vetnének. Ők elég hamar le- és elhagyják az a többséget, de akad bőven, aki igazából egy köszönésre, pacsira jött és saját körét célozza meg. Sokfelé szakadunk.
Kérdés nélkül azokkal tartok, akik kényelmes tempóban a környékbeli sapkákkal kezdik. Amint leszakad az élboly, a lendület nagy, a sebesség kényelmes, a csevegés pedig élénk. Nyolcan maradunk együtt, lányok mutatják az utat. Az első állomásunk a Magas utca után elbújó Ördög-orom és környéke, én szúrom ki bokor tövében rejtőző első sapkát és adom át másnak, elvégre én csak poénból csatlakoztam, más meg ezért.
Az átadás-átvétel után kedves kupaktanács zajlik és már megyünk is tovább a budaörsi kopárok felé, terep láttán nem releváns bicajjal csatlakozónk elköszön.
Ez kedves környékem, anno egészen sokat túráztam erre, van benne valami megfoghatatlan. Békés tengerként hullámzó dombjai, a zöld növényszigeteket fehér kígyóként megmászó kavicsos, olykor sziklás vízmosta útjai és a hátrahagyott repüléstörténeti pontjai bennem a valósnál sokkal magasabb tengerszint feletti magasságot éreztetnek.
Nézelődünk, fotózunk, Lili instruál vagy épp kihasználja az adott helyzeteket.
Most is másokra hagyom útvonaltervezést a második sapkalátogatási helyre, a Huszonnégyökrös-hegyre. Arrafelé a köves-aszfaltos hullámvasútról letérve (nekem) már egészen technikás, meredek utak vezetnek fel, csúszós gyökereken és megkopott sziklákon táncolva meglepő módon egy-egy rövid szakaszt leszámítva mindet ki tudom tekerni. Track híján vakon tekerve különböző kilátópontokat hiszek már annak, megállva régi túrás emlékek ugranak be mindegyiknél. Az emlékezés percei miatt végül nem én érek fel elsőként a helyre, de a szerencse ismét nekem kedvez. A csúcs mellett zöldellő feketefenyő rakott szoknyája alá bújva én találom meg a második sapkát is, ezúttal megtartva magamnak.
Tovább reped az egység, néhányan inkább távolságot, mintsem sapkát gyűjtenének, így ahogy a drámákban szokás — balra el. Megfogyatkozott csapatunk elengedve a maradék rejtekhelyet újabb újratervezésbe kezd. Budaörs, Törökbálint, Diósd triumvirátusát szeljük vegyes terepen. Az új szakaszokat az itt már jártam típusúak váltják.
Nagytéténynél közel a Duna, lomha uszályok törik meg a napfény vidám vízfelszíni játékát, amott pedig sóder, döngölt föld váltakozik és a fák lassan bólogatnak a szellő puha szavaira. Hárost ismeretlen részek befűzésével kanyarítjuk be az útvonalba, a magyar Strade Bianche ez (rövid, egyenetlen, kátyús, poros, jó lesz itt építési törmelékes, piszkosfehér de legalább a miénk).
Beérünk Budapest sokadik kerületébe, mielőtt ráhajtunk a KLND little Csepeljére egészen közel járunk Zámbó Jimmy apróért megvásárolható házához. Koszorúzás helyett Lili visszaindul az aftert hosztoló Grintába, befutókat fotózni. Mi öten teljesítjük ezt a rövid, ám helyes kört, hogy azért élmény mellett távolság is legyen.
A valamiért Nemzeti Atlétikai Központnak hívott új építésű kórház szomszédságában megállunk egy benzinkúton újratölteni, hogy a Margit-szigeten turisták közt egy kört aszfaltozva mindenkinek meglegyen a Shimano eseményre vállalt táv. Én egyáltalán nem köteleződtem el, de megyek a többiekkel.
Végül már a Kacsa utcában pumpálunk, a bennem élő gyalogost sem baszunk el közlekedési elv miatt nem a guggolva fotózó Lili előtt, hanem megkerülve haladok el, elrontva egy képet. Nevetünk egyet, van már elég fotó rólam.
Valter Attila kerékpárbolt/kávézó fúziójában gyűlünk, isszuk a Shimano regisztrációhoz kötött csodálatos kávét, esszük a sütit és zsongva osztjuk meg az élményeket, fotókat — ti merre mentetek? ott akkorra már elvitték? Találkozunk a tíz sapkát elrejtő Barnival is, aki ezért úgy 120+ kilométert és 2000+-os szintemelkedést járt be igen változó, sokszor hike-a-bike körülmények közt.
Talán két órát üldögélünk, amikor jó zenekarhoz méltóan a csúcsot követő megélhetési zenélés helyett a feloszlás mellett döntünk.
tl;dr
Jó volt. Gyertek a következőre.
Bálint