Én még abba a generációba tartozok, aki részben még a Mosó Masa mosodája c. könyvből tanult írni, olvasni. Értelemszerűen nem az első, 1968-as kiadásból, a miénk ugyanis már narancsszínű (mintha korábban piros lett volna — vagy összekeverem Ablak-Zsiráffal?).
Hogy jön ez most ide?
Például a sakkal szemben tekerés közben megizzadok, olyan mértékben mintha fizetnének érte (főleg mivel előbbit egyik nagyapámmal próbáltam ki legutoljára valamikor gyerekkoromban). A legtöbb sportruházat pedig érzékenyebb a kelleténél, jellemzően 30 foknál megáll a tudomány. Így viszont korábban jártam már úgy, hogy mosás után is megőrizte bőröm illatát (ha nem lenne tökéletesen egyértelmű, megmaradt a rothadás szag).
Ebben a posztban a mosási és egyéb takarítási workflow-mat osztom meg a kedves olvasókkal, nem csak bringásoknak.
Sok lesz a nyilvánvaló lépés, de talán lesz benne új is.
Lépések
Ruhadarabok — géppel
Hazaérve minél előbb mindet kiterítem, különösen akkor, ha nem azonnal vágom be a gépbe. Mosóprogramnak a minél gyengédebbet választom (ugyanitt, ignorálok minden merinóra vonatkozó speciális ajánlást) és itt jön a varázslat — általános mosószer mellé Sanytolt is töltök. Ez tapasztalatom szerint jóval kedvezőbb áron kapható, mint a speciális mosószerek. Mindenféle makacs szennyeződést, szagot megold ez a kombó és a textilt sem károsítja.
Mosózsákra azt mondják, hogy segít megvédeni az érzékeny kelméket (teljesen indokolatlan szó, imádom), nem tudom megítélni mennyire igaz, de baj még nem volt belőle. DM, IKEA forgalmaz céleszközt és gondolom minden negyedik kínai is. Vagy vegyetek újrahasználható zöldséges zsákot.
Alacsony fordulatszámon centrifuga, teregetés. Nyilván kerüljétek a radiátort.
Ruhadarabok — kézzel
Ezt kétfelé bontom.
Vannak olyanok, amiket biztosan nem teszek gépbe, ilyen például a széldzsekim/mellényem, sapkáim, kesztyűm stb. A módszer nem bonyolult, mosószeres és sanytolos áztatás, kézzel kinyomkodás, átöblítés. (Hátizsákokkal is kiválóan működik.)
Kesztyű kicsit más, ennél a puszta áztatás sosem bizonyult elegendőnek — itt kezemen hagyva úgy teszek, mintha sebészként bemosakodnék és alaposan megmosnám a kezem. Ezt addig csinálom, amíg barna helyett már tiszta víz folyik ki belőle (néha, egy-egy hordástól szétnyúlt/szakadt kesztyűt csak simán géppel mosok).
Olykor előfordul az, hogy az ember többnapos úton jár és egy idő után javallott ruhát mosni az emberi méltóság és emberi kapcsolatok megőrzése végett. Én a lezuhanyzom vele/benne módszerben nem hiszek. Bár a mosdókagyló nem a legkulturáltabb lavór, sőt a hoteles sampon/tusfürdő sem a legjobb mosószer, de egy-egy ilyen alkalomra jobb a semminél.
Öblítés után egy száraz törölközőbe csavarva érdemes ránehezedni és a frottír egész jól kiszívja a nedvesség jelentős részét. Fogasra lógatás és a járó levegő segít. Télen nem próbáltam még ezt, de vannak kétségeim, hogy reggelre teljesen megszáradna.
Cipő
Téli bőr túrabakancsomat lelkesen takarítom, zsírozom (oké, méhviaszozom), de szintetikus lábbeliknél eléggé yolo a hozzáállásom.
Amíg nem nedves, hullik belőle a sár vagy penetráns hullaszagú általában ignorálom. Ez az elv vezet a kerékpáros cipőknél is. Egy-egy esős tekerés, sáros után általában az utolsó állapotban kerül, így a lábbetét mosószeres-sanytolos áztatásban részesül, a cipőt magát körömkefével vakarom tisztára (ha mossátok a cipőt, sose feledjétek a jó öreg újságpapíros kitömést).
Ha kedves családotokat, barátaitokat és/vagy utastársaitokat inkább bájos személyiségetekkel és nem lábszagotokkal akarjátok elkábítani, akkor ajánlom lábujjak teafaolajjal/grapefruitmag-kivonattal történő bekenését (az előbbi máshogy büdös, fő a változatosság).
Azért felhívom a figyelmet a stoplira, rendszeres karbantartás híján belegyógyul a cipőbe és az senkinek nem jó. Időnként érdemes tehát kibányászni a belekövült földet, kavicsokat.
Shimano SH-RX600 talpa ~8800 km után, rendszeresen tisztítva, egy aszfaltos túra után, részlet — 2024, digitális technika.
Bár ennyi használat után előbb köszön el a cipő szerkeszeti tartása (jobb híján kvázi kitágul), minthogy megadná magát a talp. Talán más országútin, de gravel/monti cipő talpa azért erősen megsínyli a használatot.
Ápolás
A vízhatlan/álló technikai ruházat sok esetben valójában egy bevonatnak köszönhető, ami mosással módszeresen eltávolítunk. Ezért rendszeresen javallt újraimpregnálni őket. Deka, Mountex biztosan forgalmaz ilyesmit.
Látjátok, a házi praktikákban is otthonos vagyok. Ti hogyan mossátok, takarítjátok és tartjátok karban a sportcuccaitokat?
Bálint